Az üvegalmárium [antikvár]

József 1784-ben üvegszekrénybe helyeztette kincstárába a birodalom más regáliáival együtt a magyar koronát is. Muzealizálódásának első állomása volt ez. Alig hat év múltán a korona visszakerült Magyarországra, s ekkor kivételesen sokan megszemlélhették. A kíváncsiságba tudományos érdeklődés is vegyült, s innen származtatható a tudományos koronakutatás. Tíz évvel ezelőtt arra tettem kísérletet, hogy egy nagy történelmi és művészettörténeti jelentőségű műtárgy, a magyar korona elhelyezésének teoretikus problémáját világítsam meg. Akkoriban zajlott a vita a magyar korona elhelyezésének megváltoztatásáról, s ennek eredményeképpen került a Nemzeti Múzeumból az Országházba. A tanulmányban megkíséreltem megvilágítani e nagy történelmi és művészettörténeti jelentőségű műtárgy elhelyezésének teoretikus problémáját. Azt remélem, hogy a korona változó és ingó felfogásainak (műtárgy, ereklye, kellék, jelvény, kincs, emlék, eszme, „tan”, alkotmányos „jogforrás”, sőt: személy) elemzése hasznos lehet a múzeum elmélete szempontjából. Munkám ebben a vitában határozottan a múzeumi őrzés fenntartása mellett foglalt állást. A koronát tíz évvel ezelőtt kihurcolták a Nemzeti Múzeumból, most a Szent Korona fogalmát elhelyezték az új alkotmányba. Erre a fejleményre nemet mondok, de hogy ez kellően megalapozott legyen, az elvégzett szimbólum-kritika mellett ki kell most térnem arra a kérdésre is, hogy a hagyomány milyen elemeinek van helye egy modern alkotmányban.