Az erdélyi fejedelemség [antikvár]

ELOSZO Erdély múltját áttekintve Fernand Braudel francia történész elemzése juthat eszünkbe Svájcról. Azt fejtegette, hogy a kantonok, a szabad paraszti közösségek, a késő középkori demokrácia bölcsői nem véletlenül Svájc területén jöttek létre. Az erdei faluközösségek azért vívhattak ki maguk számára kiváltságokat, mert nem voltak a „hatalom szeme előtt". Ez a vidék arról is nevezetes, hogy a rajta átvezető Szent Gott-hárd-hágó biztosította a legrövidebb útvonalat Itália és a birodalom német tartományai között. A hegyi út semlegesítése, közvetlen császári felügyelete már a 12. századi Hohenstauf császárok számára is fontos volt, s ezért mentesítették a környék német parasztjait a helyi földesurak fennhatósága alól. Erdélyt, a késő középkori Magyarország tartományát sok szempontból hasonlíthatjuk Svájchoz. Tarka népessége jórészt a hegy-völgyekbe húzódott, s a különböző etnikumok önkormányzati eredményeit a hatalom nem hagyhatta figyelmen kívül. Erdély vezető rendjét, a nemességet nem egy hágó semlegesítése miatt, de az Erdélybe vezető szorosok védelméért érdemesítették a magyar királyok kiváltságokban. Az erdélyi nemesség erejét besenyő, kun, tatár, litván, török betörések, helyi lázadások edzették. Nagy Lajos ennek fejében 1366-ban az erdélyi jobbágyoktól szedett állami adót átengedte Erdély földesurainak. A magyar királyok jóváhagyásával, az erdélyi vajdák belátásával kiépülhettek a nemesek, a szászok, a székelyek közigazgatási, bíráskodási intézményei. Az önkormányzatok szigetei a demokratikus ügyintézés olyan kezdeményeit tanúsították egymás mellett létezésükkel, együttműködésükkel, melyekre Európában alig találunk példát. (Erdély, a kis Svájc gondolatát más történelmi összefüggésben egészen a 20. század elejéig a magyarországi radikális értelmiségi csoport - élén Ady Endrével - tartotta fenn.) A béke, a harmónia az emberi értékek megteremtésének előfeltétele. A szélcsend állapotai csak hullámzó módon, időnként adattak meg e történelmi tájnak. A három szandzsák (Tiszántúl, Temesköz, Erdély), melyet 1541-ben I. Szulejmán Buda elfoglalása után, Bécs bevétele érdekében a budai támaszpont keleti hátterében kiépített - paradox módon -, a kényszerítő körülmények s az államszervezők okos irányítása folytán egy fejedelemségben kovácsolódott össze. Az Erdélyi Fejedelemség a földjén élő népek többnyire békés együttélésével, vezetőinek egyezségekre és kölcsönös engedmé- Szent László a k atnek az illusztrációnak is. Az 1358-ban készült Ki^ts Krónika azt a jelenetet örökíti meg, amikor maga a király ellenőrzi a váradi templom építését. Ez a székesegyház lesz majdan nyughelye, s ennek oltárán állt a koponyacsontját őrző herma is