Acélsodrony-trilógia [antikvár]

Doboz nélkül.
Hatvanas évek: Ez a kötet az 1960-as, 70-es és 80-as évekről tervezett sorozat első darabja. Minden benne van, amit szerintem a múlt század hatvanas éveiről tudni érdemes. Mesél, magyaráz és - remélem - szórakoztat is. Ebben a könyvben előbukkannak a kor Magyarországának politikai eseményei és szereplői; a nagyvilágé nemkülönben. Találkozni lehet mindazokkal a művészekkel, alkotásokkal, tudósokkal - a szellem világának nagyjaival -, akik egy egész nemzedék világlátását formálták. De nem marad ki a sport sem, ugyanilyen metszetben. A mozaikszerűen összeálló kép sokakban, akik maguk is megélték azokat az időket, nosztalgikus érzéseket ébreszthet, a fiatalabbak érdeklődését pedig felkeltheti egy olyan korszak iránt, melyről alighanem keveset vagy szinte semmit sem tudnak. Az, hogy közben lezajlott egy rendszerváltozás, nem ok, még kevésbé "gyógyír a feledésre" (Katajev). Magyarország és a világ közel fél évszázaddal ezelőtt is élt, lélegzett, alkotott. Könyvem segédkezet nyújt annak a megértéséhez, miként. Hetvenes évek: Az Acélsodrony második kötetében nemcsak a kezdő évszámok változnak 6-osról 7-esre, de minden közelebb van már hozzánk. Azt is mondhatnám, átnyúló érvénnyel. Erről a korról a mai középnemzedéknek már eleven emlékei vannak. Szerzőként a hetvenes évek krónikájának megírásakor több bizsergést éreztem, mint az előző kötetnél. Innen valamiképp minden szólongat, ahogyan, felteszem, generációm más tagjait is. Ezzel a gondolattal ajánlom az Acélsodrony a 70-es évek című könyvemet azoknak, akik túljutottak már a hatvanas éveken, és most nem csupán a folytatásra, de testközelibb élményekre is vágynak. Ajánlom továbbá azoknak, akikben a hetvenes évek történéseit olvasva felébred a kíváncsiság: mi volt előtte? Egyszóval ez a kötet kicsit kedvcsináló is múlthoz, jövőhöz. Nyolcvanas évek: Az Acélsodrony a politika, a szellem, a kultúra, a művészet és a sport közelmúltjának évtizedeibe kalauzolja az olvasót. Ez a kötet a nyolcvanas évekbe. A szó politikai értelmében az 1980-nal kezdődő és 1989-cel végződő évtized fűtött, olykor túlfűtött hangulatú volt. Nem is annyira amiatt, ami a felszínen látszott, mint inkább azért, ami a hidegháború hamuja alatt parázslott. Ebben a kötetben az olvasó a Kádár-rendszer végnapjait követheti nyomon (amelyek sokáig egyáltalán nem látszottak végnapoknak), egyszersmind az egész szocialista rendszer széthullását a Szolidaritás megszületésétől a berlini fal leomlásáig. Feltűnnek benne a kor Magyarországának politikai eseményei és szereplői; a nagyvilágé nemkülönben. De nem hiányoznak a nyolcvanas évtized színházi, művészeti életének és filmkultúrájának jeles alkotásai sem, többekre a gazdag képanyagban csodálkozhat rá az olvasó. Találkozni lehet mindazokkal a művészekkel, alkotásokkal, tudósokkal, akik egy egész nemzedék világlátását formálták. De nem marad ki a sport sem, ugyanilyen metszetben. Ebben a könyvben minden benne van, amit szerintem a múlt század nyolcvanas éveiről tudni érdemes. Vagy tudni kell. Vagy tudni kellene. A benne vázolt kép panoramikus, kaleidoszkópszerű. A mozaikszerűen összeálló történet sokakban, akik maguk is megélték azokat az időket, nosztalgikus érzéseket ébreszthet, a fiatalabbak érdeklődését pedig felkeltheti egy olyan korszak iránt, melyről alighanem keveset vagy szinte semmit sem tudnak. Magyarország és a világ jó negyedszázaddal ezelőtt is élt, lélegzett, alkotott. Ennek beszédes bizonyítéka ez a több mint 180 fotóval illusztrált, színes és eleven stílusban megírt kötet: a nyolcvanas évek története.