A sajtó megszállása [antikvár]

Bevezetés Ez a könyv A sajtó megszállásának első része, de nem véletlenül kapta végül a Besúgók alcímet. Bár a páros kötetben - amelyet témáját tekintve kiegészít első oknyomozó művem, A média lenyúlásának titkos története^ - 1945-től egészen a rendszerváltoztatásig, illetve a médiaháborúig is eljutok majd, valahogy ketté kellett szednem az így is meghúzott hatalmas anyagot. A rákosista hatalomátvételt fókuszáltan a második részben mutatom be, ahol azokra az újságírókra koncentrálok, akik már a Kádár-rezsim idején bevetve dolgoztak, leginkább külföldön. Természetesen nem mindegyikük volt klasszikus értelemben vett besúgó, az állambiztonság társadalmi és hivatalos kapcsolataira, illetve az MNVK-2 jóval szabadabban mozgó embereire sem használhatjuk ezt a meghatározást. Ráadásul minden ügynökportré más és más, ha valamit nem szabad egy kalap alá venni, egy dobozba csomagolni, akkor ezeket az embereket, történeteket. A kádári sajtóban számtalan tégla dolgozott. Aki megélte a rendszerváltoztatást, illetve nem vonult nyugdíjba, az általában át is mentette magát, mintha egy láthatatlan kéz rákattintott volna a „mentés másként" lehetőségre. Ennek hatása világosan látszott a '90-es években kitört médiaháborúban, amikor két oldalról (bár teljesen eltérő létszámú és felszereltségü hadseregekkel) egymást lövöldözték a rovott múltú sajtómunkatársak, egy dologban - hallgatólagosan -többé-kevésbé egyetértve: az igazán kényes történetek, titkok maradjanak csak a szőnyeg alatt. Korábbi publikációimban számtalan újságíró-ügynökről, titkos munkatársról írtam, és