A nyomtatott kép és a vizuális kommunikáció [antikvár]

E könyv ötlete annak a hosszú ideig tartó igyekezetnek a során merült fel, amelyben megkíséreltem meghatározni a képnyomtatás történetének szabályszerűségeit. A szabályszerűségek feltárásához külső nézőpontból kellett közelíteni a történethez, és olyan értékekkel, valamint hatásokkal kellett számolni, amelyeket általában nem szokás figyelembe venni. A szerző éveken át igyekezett rendszerbe foglalni gondolatait, de a feladat elvégzésére elegendő időre csak azután tett szert, miután megszabadult munkahelyi kötelezettségeitől és több korábbi feladatától. Nem sokkal ezek után, 1950 januárjában, a bostoni Lowell Institute nyolc előadásból álló sorozatra hívta meg, és ez nemcsak felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott a „határidő" kijelölésében, de egyúttal a gondolatmenetének lerövidítésére és egyszerűsítésére is késztette a szerzőt. A könyv emlékezetből, jegyzetek segítsége nélkül íródott. Befejezése után az író az ismert kézikönyvekben ellenőrizte idézeteit, utánanézett a neveknek, az időpontoknak, valamint az eseményeknek, és az illusztrációk többségéhez elkészítette a fényképeket. A mű már szinte teljesen készen állt, mikor megjelent André Malraux La Psychologie de l'Art című könyvének első kiadása, amelyben az itt tárgyalt probléma egy része teljesen más szempontból és igencsak eltérő cél érdekében merült fel. A szerző az alábbiakban felsorolt barátainak mond köszönetet megértésükért és türelmükért: Mr. és Mrs. George Boas, W. G. Constable, Alfréd E. Cohn, Dudley T. Easbey, Mr. és Mrs. N. Gabo, Walter Hauser, A. M. Hind, A. Hyatt Mayor, Beaumont Newhall, MissAlice Newlin, Edward Milla, Mr. és Mrs. Theodore Sizerés Thomas J. Wilson. Külön köszönet illeti a Metropolitan Museum of Art egykori, valamint mai munkatársait felbecsülhetetlen segítségükért. Leányától, Barbarától a szerző éles kritikát, valamint bensőséges és lankadatlan bátorítást kapott.