A nagy fáraók [antikvár]

A tábla szélei, sarkai kissé kopottak.
A Tutanhamont és II. Ramszeszt övező egyetemes hírnévtől, valamint uralkodásuk időbeli közelségétől eltekintve, a két fáraó uralma és személye között nincs semmilyen közös vonás. Mindazonáltal ha különbözőképpen is, de mindketten növelték Egyiptom dicsőségét és nagyságát, tragikus és ragyogó példáját szolgáltatva az ókori fáraók nagyszerűségének és fejedelmi mivoltának. Tutanhamon uralkodásának kezdetét alig ötven év választja el II. Ramszeszétől, noha uralmuk végét már több mint száz esztendő. Ez a különbség egyfelől egy rövid és homályos, másfelől pedig egy kivételesen hosszú és dicsőséges életet takar - talán túl hosszút is Egyiptom istene számára, amint azt T. G. H. James véli jelen könyv egyik fejezetében, amelyet ennek a két, a világ előtt még haláluk után harminchárom évszázaddal is ismert férfinak szentelt. A Gyermekfáraó és a Hódító között olyan tragikus különbségek feszülnek, amelyek rávilágítanak az akkori idők eltéréseire. A kétfajta Egyiptom különbözőségét jól illusztrálja az, hogy az egyik éppen csak feleszmélt az Amarna-kor rövid, ámbár zaklatott időszaka által kiváltott példátlan vallási és politikai válságból, míg a másik gazdagabb és hatalmasabb volt, mint valaha. A két ember megrázó történetének, korszakuknak és a jobb megismerésüket lehetővé tévő régészeti ásatásoknak a White Star Publishers olyan új kötetet szentelt, amely egybefoglalja a híres egyiptológus, T. G. H. James által írt és neves fényképészek által illusztrált két könyvet. A két nagy fáraó részletesen megvizsgált, ugyanakkor általánosságban is szemügyre vett hírneve és titokzatossága kap szárnyra ezeken az oldalakon: az ókor Grand Siécle-je, ez az alig több mint száz esztendő, amely lehetővé tette Egyiptom számára a vallási forradalommal járó katasztrófa utáni felemelkedést, hatalmának növelését, valamint, immár utoljára, a sosem halványuló dicsőség megszerzését.