A magyarság kulturális földrajza [antikvár]

Mindazok a törekvések, amelyek az utóbbi években a kulturális földrajz elveinek tisztázására, tematikájának kidolgozására, oktatási segédleteinek megteremtésére irányulnak és amelyek sikerre vitelében már fiatalabb tanszéki munkatársaink közül szövetségeseink is támadtak, nem titkolt módon a geográfia tárgykörének bővítését, eddig nem vagy alig érintett témakörök geográfiai elemzésének megkísérlését, e kísérlet hasznos, messze nem csak a földrajztudomány számára eredményes voltának bizonyítását célozzák. Amikor most e kísérlet eredményeit összegezzük és a kulturális földrajznak a földrajztudomány belső struktúrájában való elhelyezkedését, kapcsolat-rendszerét próbáljuk meghatározni, elengedhetetlen, hogy a földrajztudomány egészének tudomány-rendszertani helyéről, belső szerkezetéről szóljunk - legalább tézisszerű rövidséggel. Annál is inkább szükséges ezt megtennünk, mert korántsem egységes, esetenként elég élesen konfrontálódó nézetek találhatók a kérdéskörrel kapcsolatban a nemzetközi szakirodalomban. Anélkül, hogy az egyes részletek alapját vagy egyes részleteit vitatnánk és felfogásunk teljes érvkészletét felvonultatnánk, ez utóbbi rövid összegzésére szorítkozunk pusztán. 2. A földrajztudomány tárgya és szemlélete A) Sztereotípiák A földrajzzal kapcsolatban számos, többféle szinten ható tévedés és/vagy leegyszerűsítő sztereotípia él. A laikus közvélemény számára, amelynek alkotó alanyai a földrajzzal csak mint általános iskolai, jobb esetben középiskolai tantárggyal találkoztak és legfeljebb a médiumok geográfikumot tartalmazó hírei jelentenek körükben új információt, nem világos még a tantárgy, a szak, a tudomány eltérő volta és összefüggései sem.