A felnőttképzés elméleti, gazdasági és területi problémái [antikvár]

Miközben a felnőttképzésnek több ezer éves gyakorlata van, s egyes szerzők már az ókorban a gyermekek nevelésétől markánsan elkülönült praxisként értelmezik a kultúra és a tudás közvetítésének életkorok szerint differenciált intézményeit (Zrinszky László, Lucián Túros), a modern felnőttképzési formák alig kétszáz éves múltra tekinthetnek vissza. A mai értelemben vett felnőttképzés akkor alakult ki, amikor az ipari társadalom fejlődése azt igényelte. A felnőttképzés a modernizáció eredménye, segédeszköze, következménye. A XX. század embere számára a felnőttképzés napi gyakorlat. Az ipari társadalmat követő, azt felváltó poszt- indusztriális társadalomba történő átlépéssel mind a társadalom, mind a gazdaság fejlődésében „fordult a kocka". Egyértelművé vált, hogy a felnőttek képzése nemcsak következménye a gazdaság és a társadalom fejlődésének, hanem annak feltétele is. A modernizáció és a képzés egymással összefüggő, egymást feltételező fogalmak. A felnőttoktatás valamilyen módon kiterjed a társadalom összes intézményére. Céljai története során változtak, differenciálódtak. Ma is szorosan kötődnek a társadalmak, az államok, a kontinensek általános fejlettségéhez. Például Kolumbiában és Etiópiában a fő cél az analfabetizmus felszámolása, és rendkívüli sikernek tűnik az, hogy a IV. Felnőttképzési Világkonferencia (Párizs 1985) óta a lakosság 70 %-a alfabetizációs programban vett részt; Kanadában, Japánban és Németországban viszont - kissé túlzóan szólva - megvalósult a tanuló társadalom eszménye, hiszen a felnőtt lakosság harmada rendszeres résztvevője különböző képzési programoknak. Japánban minden második munkavállaló szakképzési tanfolyamok látogatója, Németországban pedig 17 millió ember tanul felnőtt fejjel. Magyarország sem kerülheti ki azt a fejlődési folyamatot, mely a gazdaságilag fejlett országok számára már ismert. A modernizáció, a gazdaság és a társadalom átalakulása, a sokat emlegetett termékszerkezet-váltás megköveteli, hogy az egyes emberek tudása, termelési tapasztalata, vagyis a humán erőforrás színvonala megfeleljen az új követelményeknek. Csak a kiképzett és sokoldalúan művelt emberek lesznek képesek fogadni és tudják továbbfejleszteni a termeléshez és a modern társadalom működtetéséhez szükséges és elégséges általános tudást és szakismeretet.