A kultúra megszállása [antikvár]

Előszó Ez nem egy hagyományos tényfeltáró könyv, és főleg nem hagyományos tudományos munka. Mint máskor, kerülni igyekeztem a tudományos szakszavakat, a számomra felesleges, ködös, tudálékos fejtegetéseket, amelyeket már egyetemista koromban meguntam. Nem azért, mert meghaladtam ezt az „irodalomtörténész-világot", hanem azért, mert elsősorban a szórakoztatás, az ismeretterjesztés, az átfestett múlt felvázolása a célom, nem az, hogy a bölcsész-elitet és önmagamat mulattassam, illetve magamat igazoljam. Művem három részből áll, az elsőben Kardos György, Berkesi András és Koósné Sós Vera történetére koncentrálok, illetve arra, hogyan szállták meg az egykori katpolosok és ÁVH-sok, propagandisták, közép- és vezető káderek a kultúra, a könyvkiadás területét is. Ma sem látjuk át teljességében, hogy mennyire fontos stratégiai húzás volt ez, egyáltalán az akkori narrativateremtés, vagy a későbbi valóság-, a múltértelmezés szempontjából. Első központi antihősöm Kardos György, az Ezredes, aki mind munkáját, mind magánéletét tekintve igazi mérgező karakter. Ő saját családjára is tragikus hatással volt. A rezsim szempontjából legfontosabb vonása a végtelen megbízhatóság, a lojalitás volt, ezért is merték rábízni a Magvető Kiadó irányítását. A második rész arról szól, hogyan vált a hatvanas évekre a humor területének két legismertebb alakjává két egykor volt politikai rendőr", a ma is ismert Komlós János és az elfelejtett Róna Tibor. Ahogyan Kardos a Magvetőnél, ők a Mikroszkóp-, illetve a Vidám Színpadon „csavargatták" a szelepeket, azaz