Kisnyomtatványok könyvtári kezelése [antikvár]

BEVEZETES A/ Mit értünk kisnyomtatványokon? A könyvtárak általában kevés gondot fordítanak azoknak a kiadványoknak a kezelésére, melyek kisnyomtatvány elnevezés alatt foglalhatók össze. E nyomtatványok közös tulajdonsága, hogy nagy többségükben a gyakorlati élettel állnak kapcsolatban, - közreadástik adatszolgáltatás, tájékoztatás, propaganda vagy reklám céljait szolgálja. Miyel adataik értékes forrásanyagot nyújthatnak, a könyvtárak nem zárkózhatnak el megőrzésüktol és feldolgozásuktól. Könyvtáraink, sajnos, nincsenek abban a helyzetben, hogy teljes könyvtári feldolgozásukra megfelelő időt és költséget fordithas3ar.Lik. Arra kell tehát törekedniök, hogy egyszerűbb eljárással tegyék ezt a forrásanyagot a kutatás számára hozzáférhetővé. A3.ak, terjedelem és tartalom szempontjából ezek e nyomtatványok a könyvektől eltérnek s ezért különleges könyvtári kezelést igényelnek. Formai és tartalmi tekintetben arijiyira sokrétűek, hogy egységes meghatározásuk csaknem lehetetlen, Általábsin "sterj edíelmüek s nem ütik meg a normális könyv mértékét, l'erjedelmük alsó határa egy levél; a felső határ megállapítása terén azonban ingadozás mutatkozik. Az angolszászok a gazdag vállalati irodalmukban szereplő kisnyomtatványok terjedelmének határát száz lapban, viszont a pamfletnek nevezett kisnyomtatványokét csupán öt Ívben /8o lap/ jelölik meg. Annak megállapitásáhos, hogy valamely kiadványt a könyvek közé soroljunk-e, vagy a kisnyomtatványok között helyezzünk-e el, a formai sajátosságokon tul feltétlenül tekintetbe kell vennünk a kérdéses kiadvány jellegét és tartalmi értékét is. Mert pl. menetrendek, távbeszélő előfizetők