Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskola 1993-2013 [antikvár]

A szeretet hullámhosszán „És mondá az Úr: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe és alszik és fölkél éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ö maga sem tudja, miképpen. Mert magától terem a föld először füvet, azután kalászt, teljes búzát kalászban." (Márk evangéliuma, 4-2,6-28) Hajdan, 1968-ban ott álltunk a diplomaosztón a szegediek által Kapcának nevezet kocsmában. A cimbalmot vörös drapériával terítették le, rajta diplomáink. Meglepett bennünket a személytelen diplomakiosztás, annak ellenére, hogy a szívünkben és az agyunkban már ott volt a muníció, amit kiváló tanárainktól kaptunk És akkor fölrémlett bennem Vincent Van Gogh ikontömörségű magvetője. Magam elé képzeltem a képet; az egyszerű ruhában szolgálatát végző ember, kinek fejét napglória öleli, melynek tündöklő fényei megcsillanak a táj részletein. Nem tagadom, gondolatban én akkor csak ezt a képet láttam és reméltem, hogy mindannyiunknak jut egy-egy fényfoszlány Vincent őszinte szeretettel megfestett sárgáiból. És ott, akkor megfogadtam, hogy magvető szeretnék lenni. Életem szerencséje, hogy olyan „talajra" leltem, pályakezdésemkor, ahol a „mag" élni tud és kalászba szökken. A kecskeméti Kodály Iskolában mindent megpróbáltam megtenni, hogy diákjaim megszeressék a rajzolást, festést is, a művészetek történetét. Munkálkodtam, hogy a legtehetségesebb növendékek továbbtanulhassanak a vizuális művészeti ágazatokban. Sok-sok csillogó szemű gyerektől kaptam meg a szeretetet, amit mindig itt őrzök a lelkemben. Szerencsére már az elején ösztönösen éreztem, létezik szeretet- és tiszteletpedagógia annak ellenére is, hogy ezt a kifejezést az oktatás irányítói sohasem szerették. (Ma sem szeretik: közoktatás). Igen, ott a Kodályban csoda történt, diákok sokaságának emlékezetébe vésődött a szakkörök hangulata, a vetítések szép élménye. Évtizedek távlatából az érettségi találkozókon idézik fel a valaha átélt élményeket. Igaz, tudatosan törekedtem arra, hogy személyiségüket megismerjem. Sok történet sorjázik az agyamban, mely szükségszerűen nem csak az ecsethez, szénhez, agyaghoz kapcsolódik.