Bővebb ismertető
Tudomány nélkül, tudományos kutatás és a tudományos eredmények alkalmazása nélkül civilizált társadalom nem képzelhető el. A tudományos munka csírája, első sugallata a középiskolai szakkörökben fogan. Új ígéretes hajtásokat az egyetemi szemináriumok, tudományos diákkörök és végül a diplomaterv, illetve a szakdolgozat gondolatai táplálnak. Az egyetemi oklevél kézhezvétele a pályakezdet első lépése, miközben, vagy már előtte dönteni kell a tudományos pálya igenlése, illetőleg a gyakorlati pályasors dilemmája között. Ki-ki egyetemi tanszék kötelékében indul útnak, vagy tervező-, kutatóintézetben kezd munkához, mások államigazgatási tisztviselőként, középiskolai tanárként, üzemmérnökként kezdik el évtizedekre nyúló élethivatásuk gyakorlását. Egyeseket tehetségük, szorgalmuk és talán szerencséjük is, magasívű pályára lendít, mások korán, gyengébb eredménnyel megrekednek, elfáradnak. Van olyan, akinek a tudományos munka tölti be életét, vénájában az alkotás vágya csörgedez és a kutatás folyamata, a felfedezés megélése, az elért eredmények nyomán tapasztalható társadalmi megvalósulás adja az élet teljességét. De ismerünk olyan okleveles intellektüelleket is, akik tudományról, további munkáról hallani sem akarnak. Újabb erőfeszítéseik annak bizonygatásában merülnek ki, hogy a 4-5 esztendős egyetemi tanulmányok e téren elvezették őket a lehetőségek és a célszerűségek optimumához.