Rögtönzés és ellenpont [antikvár]

Előszó Először eljátszom, és majd később megmondom, mi az. Miles Davis A béke és jólét jegyében eltelt elmúlt hetven évben az Európában zajló politikai viták a gazdasági növekedés és az elosztás, a gondoskodás és az oktatás, a szabadságjogok és az identitások kérdéseiről folytak. Sokkal kevesebbet beszéltünk az államról és annak hatalmáról, a stratégiáról és a háborúról, a biztonságról és a határokról, a polgári ethoszról és a különvéleményhez való jogról. Nem foglalkozmnk a szabad társadalomról szóló misztériumjáték fekételeivel. Pedig egy sor, a világ más részein zajló (polgár)háború, diktatúra és katonai konflikms minden további nélkül emlékeztethetett volna bennünket arra, hogy az Európában virágzó demokratikus paradicsom korántsem magától értetődő. Ám mi kiválóan megtalálmk azokat az érveket, amelyekkel e figyelmeztető jeleket elhessegethettük magunktól: a világ többi része még nem érte el a mi civilizációs szintünket, az afrikaiak, az arabok, a kínaiak vagy az indiaiak még épp csak elindultak az odavezető úton, s még a történelemben élnek, miközben mi már elértük a világtörténelem végét. Aztán jöttek a válságok, instabillá vált az euró, Ukrajnát támadás érte, reményvesztett emberek hatalmas tömegei indultak meg Európa felé, Washingtonban pedig Trump elnök egyszer csak kihúzta a talajt az európai kontinens biztonsága alól, amelyet addig az amerikaiak szavatoltak. Hirtelen rá kellett döbbennünk, hogy a rend, amelyben élünk, törékeny, a jövőnk pedig nem feltétlen terülj, terülj asztalkám, tehát a politika igenis számít: „A politika visszatért Európába, ismét történelmet ímnk.''^ Jelenleg a harc és a versengés, a hatalom és ellenhatalom világában élünk: a rövid idő alatt szerzett keserű tapasztalatokból kénytelenek voltunk arra a következtetésre jutni, hogy újra be kell tájolnunk magunkat.