Kézikönyv a vallásról [antikvár]

Valamikor - alig több mint húsz éve - ateistának lenni és ezt nyíltan meg is vallani: igen ritka dolog volt hazánkban. Bár a legtöbb írni-olvasni tudó ember tisztában volt vele, hogy az emberiség legnagyobb elméi nem tartoztak a rendszeres templomba járók, a jámbor hívők közé, mégis a közvélemény nem kívánt e nagy elmék nyomába szegődni, hanem a kényelmesebb megoldást választotta: "Engem is vallásosnak nevelt az apám, hát én is vallásosnak nevelem a gyerekemet."