Demokrácia Részvénytársaság [antikvár]

ELŐSZÓ Polgár a porcelánboltban Ez a könyv a porcelánboltba beszabaduk elefánt tombolásának jegyzőkönyve. Az elefánt nagyon keres valamit. Senki sem tudja, hogy mit - de azt nagyon. Eközben éktelen zajt csap; tör-zúz, és a világért sem nézne a lába elé. Válogatás nélkül pusztítja a kínai teáskészletet, a herendi porcelánt és a vásári bóvlit. A mi elefántunk. A mi porcelánboltunkban. A 2006 és 2007 között a Budapest Rádióban, majd annak Pont FM nevű jogutódjában nagyjából száznyolcvan adást megért Demokrácia Rt. a magyar jelenkortörténet kritikus szakaszának kritikus fontosságú krónikája. Időutazás egy olyan korszakba, amely közelsége ellenére már azok számára is idegen tájnak hat, akik átélték - hát még azoknak, akiknek életkorukból adódóan már csak másodkézből lehet tudásuk róla. Időutazás egy olyan korszakba, amelynek 2020-ból visszanézve bámulatosan más a politikai nyelve, bámulatosan más a közélete és már-már egzotikusan idegen a nyilvánossága. És mégis olyan korszak ez, mely - amint arra e könyv alcíme is utal - mintegy magában hordozza 2010-et, így pedig 2020-at is. E korszak megértése nélkül a jelenünk is érthetetlen. 2006-2007 a harmadik Magyar Köztársaság - a „régi rend", a „zavaros évtizedek", a „liberális demokrácia" - bomlásának látványos felvonása. Ha válság alatt olyan időszakot értünk, amelyet az elhúzódó bizonytalanság, az értékek átértékelése és a gyökeres változás előszele jellemez, kétségkívül válságról beszélhetünk. Ennek a válságnak csak kísérötünete, felszíni - igaz, szimbólumértékű - megnyilvánulása az őszödi beszéd a maga retorikai cir-kalmaival, az „elkúrtuk", a „lószart, mama" vagy a „kurva ország" maradandó irodalmi és köznyelvi rögzülésével. 2006 ugyanúgy nem 2006-ban kezdődött, ahogy 2010 gyökereit is jóval 2010 előtt kell keresnünk. Nem kellett különösebben vájt fül ahhoz, hogy az akkori jelen hangzavarából is kihallhassuk: több évtizede magunk előtt görgetett bűnök, sérelmek és törlesztetlen adósságok zúdultak egyszerre a fejünkre. Politikai hitelvek és erkölcsi normák rendszerszintű relativizálódása; a korrupció cinikus normalizálása, a helyes és a helytelen közötti határok módszeres elmosása a lövészárok mindkét oldalán; a párt- és kampányfinanszírozás eufemisztikusan „rendezetlenségnek" nevezett, intéz-