Antik orvoslás [antikvár]

Előszó Mi teszi voltaképpen az orvoslást cselekvéstudománnyá? Mit is értsünk pontosan az olyan kifejezéseken, mint diagnózis, egészség, indikáció, betegség, prognózis vagy terápia? Miért nem lehet végleges választ adni az olyan etikai kérdésekre, amelyek felmerülnek az önrendelkezés elismerésekor és értékelésekor, egy orvosi beavatkozás kockázatainak és előnyeinek komplex értékelése során, vagy nem utolsósorban a társadalmi igazságosság központi jelentősége kapcsán? Ezekre konkrét válaszlehetőségeket kidolgozni - fontos, néha nehéz, de vonzó feladat. Aki erre vállalkozik, az csak a normák történeti alakulásának hátterében és e kérdések kontextusfüggőségének ismeretében válhat alkalmassá a feladatra. Nem volt ez másképp nálam sem: az ókori orvoslás tanulmányozásán keresztül jutottam el először az orvostudomány történetének, elméletének és etikájának nagy szakterületeire, amelyek mindegyike bőséges anyagot kínál. Itt bezárul a kör: mindhárom tudományág, az orvostörténet, az orvosi elmélet és az orvosi etika kezdetei az ókorba nyúlnak vissza. Nem meglepő tehát, hogy az ókori forrásokban gyakran előfordulnak olyan utalások, amelyeket érdemes közelebbről megvizsgálni. így egyrészt értékelhetők lesznek az ókori körülmények, másrészt e sokrétű források tanulmányozása hozzájárulhat a kontextusérzékenységhez, miközben az orvoslás történetének, elméletének és etikájának kérdéseivel foglalkozunk. Ennek megfelelően ez a forrásgyűjtemény ötvözi az eszmetörténetre és a mindennapi életre vonatkozó testimóniumokat. Egyfelől méltatni kell a hagyomány fontos vonalait, amelyek többnyire normatív módon, a tankönyvekben öröklödnek. Másrészt láthatóvá kell tenni a mindennapi gyakorlatot, amelyet feliratok, személyes vallomások és tárgyi emlékek tanúsítanak. A történelmi összefüggések világossá tétele érdekében egy kronológiailag széles ívet ölelünk át, amely az első civilizációkkal kezdődik és Bizáncig tart. Az elsőség az ókori Mezopotámiát illeti, ha egy Babilónnal vívott görög kulturális összecsapást tételezünk föl, aztán az orvoslást az ékírásos szövegekben követhetjük nyomon. Ezt követi az ókori egyiptomi orvoslás: szót ejtünk a jelentősebb papiruszokról, és megvizsgáljuk az egyiptomi gyógyászat recepcióját. Az ókori Izrael elsősorban az Ószövetség és a Talmud forrásain keresztül kerül a középpontba, és zsidó orvosokat is bemutatunk. A nyugati orvoslás központi eszmetörténeti alapja a humorálpatológia, amely a görög természetíilozófusoktól indult. Az orvostudomány és a filo-