A vallások története [antikvár]

Részlet a kötetből: "A vallások története két nagy emberi vágy fejlődésének a története, amelyek szorosan egymáshoz kapcsolódnak: Isten létének és a halál túlélésének a szüksége. Isten gyakran csak szükséges eszköz a halhatatlanság megszerzésére. Csak ritka magaslatain jut el a vallásos lélek Istenhez, anélkül, hogy többé-kevésbbé burkolt úton saját üdvére ne törekednék. A filozófiák rendszerint csak vallások töredékei. Sankara, Aquinoi Szent Tamás, Descartes és Kant alapjában véve teológusok. Az irodalmakat is nagy mértékben a vallások kormányozzák. Homeros, Aischylos, Dante, Milton, Corneille, Racine és Hugo elképzelhetetlenek és érthetetlenek vallásos eszmék nélkül. De mikor azt mondjuk, az egész életen a vallás uralkodik, úgy veszem észre, annál könnyebben mondjuk, minél ismeretlenebb a nép, amelyről állítjuk. Az egyiptomiakról mondjuk és a babiloniakról; a hindukról és a vadakról mondjuk. Nem szabad túlozni sem egyik, sem másik értelemben. Akik azt mondják, a vallásnak vége van, vagy vége lesz, alighanem épúgy tévednek, mint azok, akik azt mondják, a vallás az emberiség legfontosabb gondja."