A szabadságharc eszméi [antikvár]

Ez a könyv nem lép a közönség elé azzal az igénnyel, hogy az 1848-49. szabadságharcra nézve a tudományos történeti feldolgozás valamely módszerét és valamely eredményét képviselje. Jóllehet a szerző évek óta igyekezett elmélyedni amaz időre vonatkozó adalékok rengetegében, indukciója mégis tökéletlen volt s csupán arra szorítkozott, hogy a bőséges, ámbár egyenetlen értékű nyomtatott kiadványokat áttekintse s azoknak anyagát bizonyos szempontok köré csoportosítsa. Művéről nem meri állítani, hogy hézagpótló vagy úttörő. De ha tudományos fogyatékosságait leplezetlenül feltárja, viszont azzal sem kecsegtetheti olvasóit, hogy elbeszéléseiben és elmélkedéseiben egy zárt meggyőződésű politikai felekezet motívumai fogják irányítani. Ha a negyvennyolcas események oknyomozásából még mindig teljességgel lehetetlen is száműzni az érzelmeket, másrészt kétségtelen, hogy a szabadságharc pragmatikus történetirodalmi kísérletei abban az eredendő fogyatkozásban szenvedtek, hogy a történetírás ítéletében káros módon megelőztetett s az objektivitás a vélt igazságok, a föltevések és politikai nézetek sodrában elvesztette lélekjelenlétét. Kossuth és Görgey, Kossuth és Széchényi, Kossuth és Deák történeti pöre még a legutóbbi időkben is oly szenvedélyes vitákat fakasztott, amilyet csak olyan problémák feszegetése szokott okozni, amelyek aktivitásukat, maiságukat napjainkban sem tudták elveszíteni...