A matematika emberi arca [antikvár]

Előszó A matematika a világ egyik csodája. Nem kézzelfogható, mint az ókori világ hét csodája, de éppannyira régi (gondoljunk bele, hogy már a gizai piramisok i. e. 2550 körüli felépítése is elképzelhetetlen lett volna matematikai ismeretek nélkül). Több évtizedet töltve a matematikusi pályán számomra ma is csoda a matematika. Csoda a matematikák, a matematikusok, a motivációk végeláthatatlan sokfélesége. Ugyancsak csoda „a matematika meghökkentő hatékonysága a természettudományokban" (Wig-ner Jenő, 1960). Hozzáteszem, ez ma már a többi tudományban való alkalmazhatóságáról is elmondható. Szerencsénkre ugyancsak szinte csoda a magyar matematika sikeressége, nemzetközileg is magasan jegyzett árfolyama. A csodák attól csodák, hogy nem lehet őket megérteni. Viszont mindenképpen meg lehet őket közelíteni. Ehhez nagyszerű segítség Staar Gyula interjúkötete, de nemcsak erről van szó. A beszélgetések elsődleges célja éppen nem az ismeretterjesztés. Hanem az, hogy az olvasó - komolyabb szakmai ismeretek nélkül is - beleérezzen tudományunk sokféle arcába. Követhesse azoknak a kiváló tudósoknak az életpályáit, megérthesse azok motivációit, módszereit, filozófiáit, mindennapjait, akik életüket ennek a különleges tudománynak szentelik. A könyvben szereplő párbeszédek önmagukban érdekesek, érdekfeszítőek. Az interjúalanyok között a többség magyar; van, aki elsősorban itthon élt és tevékenykedett, van, aki hosszú, külföldön töltött évek után tért haza, végül van, aki nem tért haza. Rajtuk kívül a kötetben szereplő három külföldi matematikus szoros kapcsolatot tartott a magyar matematikával, matematikusokkal. Ezek közül kettő a Szovjetunióból származott el az Egyesült Államokba, így többek között képet kaphatunk arról is, hogyan tudtak a Szovjetunióban működtetni egy egészen kiemelkedő iskolát a dikta-