A kereszténység történeti atlasza [antikvár]

mmm^ > I ¦ ! ¦ - ¦ A KERESZTÉNYSÉG Bevezetés A herefordi Mappa Mundi 1300 körül született, és Angliában, a herefordi katedrálisban tekinthető meg (jobbra) 8. századi frank világtérkép, felül Jeruzsálemmel Keresztény történelmi atlaszt írni - első hallásra - különös vállalkozás. Vallás és földrajz között nem feltétlenül egyértelmű a kapcsolat. A kereszténység Istenéről azt mondják, mindig és mindenhol ugyanaz. A vallás tárgya a metafizika és az örök igazságok, nem a földrajzilag változó megjelenési formák; a vallás a belső, egyéni, spirituális élménnyel foglalkozik, amely olyan sokféle lehet, hogy a térkép egyszínű tömbjeivel ábrázolni reménytelenül leegyszerűsítőnek hat. Mégis, a kereszténység velejéig földrajzi jellegű vallás, a térképek pedig különösen hatékonyan beszélik el a történetét. A keresztények mindig is a szentség fogalmaival gondolkodtak az általuk elfoglalt terekről, mind helyi szinten - a gyülekezetekén vagy a kegy- és zarándokhelyekén mind globálisan. Egy ilyen mélyen történelmi vallás esetében talán mindez elkerülhetetlen is, hiszen mi marad ránk inkább az ősi múltból, mint a földrajz ? Aki a történeti Krisztust hirdeti, az nehezen feledkezik meg arról, hogy lábai annak idején Júdea hegyeit tapodták, ahová mi magunk is ellátogathatunk. A héber Biblia narratívája sziklaszilárdan gyökerezik a fizikai térben. A keresztények szemében Jeruzsálem teológiai alapelv, az eljövendő mennyei város, de egyszersmind valós hely is, tele relikviákkal, konfliktusokkal, és olyan emberekkel, akik a városra egyszerűen otthonként tekintenek. A térképészet története maga is erről tanúskodik. A legkorábbi térképkészítési próbálkozások eredményei - már amelyek ránk maradtak - pontos ábrázolásra tett józan kísérletek helyett sokkal inkább tekintendők teológiai állásfoglalásnak, ami ebből a 8. századi rajzból, az egyik legelső világtérképből is egyértelműen kiderül. A világot egyszerűen felosztja a három ősi kontinensre, Afrikára, Ázsiára és Európára, és mindegyiket Nóé egy-egy fiához köti; kelet, Jeruzsálem iránya felülre kerül, és mindent körülölel a világtenger. Ez a rajz Isten mindenekfelett való felségét és gondviselését ábrázolja, a navigálásban viszont nem segít. Ugyanez igaz a rajz jóval kidolgozottabb utódjára, amely szemmel láthatóan ennek a témának egy variációja. A herefordi katedrálisban látható hítts Mappa Mundi, a legnagyobb ránk maradt középkori világtérkép 1300 környékéről származik. Sokkal részletesebb, alaposabban kidolgozott és szebb, mint frank elődje, az utazó számára még sincs sokkal több gyakodati haszna. Ne képzeljük azt sem, hogy a szerzetesek, akik készítették, azt hitték, fotórealisztikus pontossággal adják vissza azt, amit a megfigyelő magasan a földfelszín felett lebegve látna. Ha mást nem is, azt mindenképpen tudták (ahogy a frank rajzoló is), hogy a Föld gömb alakú, és felszínének nincs „középpontja"; semmiképp sem valamiféle kerék, Jeruzsálemmel a tengelyén. Az a tény azonban, hogy Jeruzsálem a három hagyományosan ismert kontinens találkozási pontjának 8ep.