Világvége [antikvár]

BEVEZETÉS Elegem van már a rettegésből, és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Nem mintha nem lenne épp elég oka a félelemre a mai kor emberének - elég csak az újságok főcímeire gondolnunk, amelyek állandóan háborúkkal, atomerőművek meghibásodásával, terroristákkal, bérgyilkosokkal, társadalmi villongásokkal, bizonytalan gazdasági helyzettel, kétértelmű politikai üzenetekkel, időjárási anomáliákkal és a napról napra egyre katasztro-fálisabbá váló környezeti állapotokkal riogatják az olvasókat. Eljön az a pont, amikor az ember egyszerűen beso-kall, és elég, ha csak eszébe jut e problémák bármelyike, máris úgy érzi, a legjobb, amit tehet, hogy lefekszik, és vizes borogatást tesz a homlokára. És mindennek tetejébe, amikor már csordultig telt az a bizonyos pohár, jön valaki, és bejelenti, hogy a maja naptár szerint 2012-ben eljön a világvége! Puff neki! Akkor már minden mindegy, nem igaz? Vagy épp azt meséli, hogy azt hallotta vagy olvasta valahol, hogy a Jelenések könyve, Dániel próféta könyve, Nostradamus vagy bárki más szerint belátható időn belül - legyen az két, öt, tíz vagy ki tudja, hány év - mind meghalunk, ugyanis „nyilvánvaló jelei" vannak, hogy küszöbön a világvége. Magától értődik, hogy erről eszükbe jut valami rémes film. I (iVi' 1 i¦ ,11 , j I I I i i ' ' ^M' i'íHllííi'' ' • r;.t m lm