"Napkirályok" tündöklése [antikvár]

A "Napkirály" elnevezés mindannyiunk számára XIV. Lajost jelenti. Ki sem kellene mondani a nevét ahhoz, hogy máris tudjuk, kiről van szó. Arról az uralkodóról, aki a máig csodált versailles-i kastélyt felépíttette, aki alatt a francia udvari élet teljes pompájában bontakozott ki, minta képpé válva Európa többi királyi vagy fejedelmi udvara előtt, aki alatt a francia abszolutizmus berendezkedése példát szolgáltatott Európa vezető nagyhatalma lett, s akit olyan politikusok szolgáltak, mint Mazarin, Colbert vagy Louvois. Tudjuk, hogy a Nap jelképpé választása a francia királyi udvarban nagyon is céltudatos volt. Az udvari ideológia szerint az uralkodó oly magasan állt alattvalói felett, mint amennyire a Nap a földfelszín felett, s úgy biztosította az éltető erőt birodalmának, mint ahogyan a ragyogó égitest a fényt és a meleget az egész naprendszernek. Reménnyel tölthette el az alattvalókat is, akik a uralkodótól várhatták megélhetésük feltételeit. A napkultusznak már volt hagyománya Franciaországban. XIV. Lajos elődei közül mind III. mind IV. Henrik "Napkirálynak" nevezte magát. XIV. Lajos számára a Nap jelképként való felhasználása nagyhatalmi aspirációit is kifejezte: annak a törekvésnek az igazolását, hogy a francia király egész Európa felett hivatott uralkodni.