Kína felfedezése [antikvár]

VEZHES 1763-ban egy nap Giacomo Casanova a Szász Királyság fővárosában, Drezdában üldögélt egy kávéházban. Történetesen ez volt az a város, ahol rájöttek a kínaiak egyik legféltettebb titkára, a porcelángyártásra, s gyártani is kezdtek. A vén kalandor azzal múlatta idejét, hogy részt vecc egy különös könyv megírásában, amelyet Ange Goudar, az oly sok kiemelkedő gondolkodót adó kor egy tipikus figurája agyalt ki. A műnek hosszú és lebilincselő címe volt: „L'Espion Chi-nois, ou I'envoyé secret de la Cour de Pékin pour examiner l'état présent de l'Europe" (A kínai kém, avagy a pekingi udvar Európa jelen helyzetének vizsgálatával megbízott titkos követe). A mű hat kötetben jelent meg 1765-ben, Kölnben. Sin-ho-ei és Cham-pi-pi mandarin álnéven a két tréfacsináló kitalált néhány mulatságos beszámolót. amelyet állítólag elküldtek a Mennyei Birodalomba a Mennyek Fiának, hogy tájékoztassák az európai udvarok és népek szokásairól. Dupla paródiát írtak. Egyik oldalról az európai társadalom felvilágosult szatírája volt Montesquieu Perzsa levelei nyomdokában, amelyek tulajdonképpen egy egész olyan sorozatnak a leghíresebb darabjai voltak, mely fiktív eseményekről számolt be a húron indiánok, a marokkóiak, az eszkimók stb. között, s amelyet néha elragadott a szárnyaló képzelet. Másrészről viszont kifigurázta a jezsuit,ák Lettres Édi-ficantes címen kiadott tanító jellegű beszámolóit, amelyekben a tudós atyák beszámoltak a kereszténység előrehaladásáról Kínában, s egyben az idegen világ erényeiről és bűneiről is. A két tiszteletlen, tekintélyromboló és vitriolosan rosszindulatú, hamis pekingi ügynök talán cinikus bölcsességgel ráérzett, hogy a humor görbe tükrében megjelenített Európa sokkal kevésbe volt meseszerű, mint a tudós jezsuita misszionáriusok által bemutatott Kína. Kína fokozatos megismerése az évszázadok során európaiak által (e könyv tulajdonképpeni témája), többé-kevésbé baklövések, félreértések, kommunikációs nehézségek és túlzások sorozata. Gyakori volt a kölcsönös értetlenség: a jezsuitáknak, akiket két évszázadon át jóindulattal fogadtak a császári udvarban, a legnagyobb erőfeszítéssel sem sikerült teljesen meggyőzni a bölcs kínaiakat, hogy Európa fura világa — ahonnan ők állítólag jöttek - valóban létezik. Az ő szemükben a Meny-nyei Birodalom viszonylatában Európa alig lehetett nagyobb egy udvarnál, amelyben mégis számtalan kis virágágyásnyi királyság rivalizált egymással. A XVIII. század közepén a legtekintélyesebb kínai enciklopédiák a jezsuiták kínai nyelven megírt földrajzi kézikönyveit meseszerűnek és megbízhatatlannak tartották, amelyek a barbárok között még mindig élő legendákon alapulnak. Az enciklopédiák azt is feljegyezték, hogy ezek a primitív népek időnként idegesítő követségeket küldtek Pekingbe, hogy engedélyt kapjanak olyan dolgok árusítására Kínában, amelyekre a kínaiaknak egyáltalán nem voie szükségük. Mégis, ugyanazok a misszionáriusok, akiknek nem sikerült meggyőzni a kínaiakat Európa létezéséről, meggyőzték az európaiakat egy ugyancsak meseszerű Kína létéről — egy olyan hatalmas és nyugalmas, filozofikus birodalomról, amelyet írástudó közciszcviselők igazgatnak. Marco Polo Kathay-a, a Milliósban leírt mongol dinasztia korabeli Kína, olyannyira ámulatba ejtő volt, hogy egyes kétkedők a Nagy Kán regényeként emlegették. A mandzsu Kína a chinoiserie (főként rokokó stílusú kínai jellegű díszítés) költői megformálásában jelent meg az európaiak kollektív képzeletében. Stockholmtól Pa-lermóig egyre több kastélyt és palotát ékítettek lakkozott bútorokkal és porcelánnal, s díszítették tapétákkal, amelyek pagodákkal telehintett zöld rétek és rizsföldek elbűvölő képeit ábrázolták kanyargó folyókkal, amelyeken pompás dzsunkák hajóztak, s pálma, bambusz vagy szomorúfűz vetett rájuk árnyat. Ebben a paradicsomban a parasztok nem dolgoztak körmük szakadtáig, hanem bivalyok hátán bóbiskoltak, ajkukon idült mosollyal, míg fiatal lánykák forrásvízzel töltötték meg porcelánkancsóikat. Mandarinok közlekedtek gyaloghtntóikon, lustán legyezgetve magukat papírlegyezőikkel, s ha egy sárkány kukkantott ki valamely barlangból, az semmivel sem volt ijesztőbb, mint a toronymagas krizantémokon sütkérező tarka pillangók. A kizárólag színes selyembe öltözött boldog alattvalók ura filozofikus rendeleteket hozott és melankolikus költeményeket írt, s e Buddhához hasonló, jóindulatú uralkodó hivatalnokai költői képességeik szerint juthattak feljebb a ranglétrán. Ám ez a könyvekben és festményeken oly elbűvölő Kína, amely annyira bővelkedett a jádéhoz, porcelánhoz, selyemhez, teához és gyömbérhez hasonló termékekben, vonakodott elfogadni a nyugati kedveskedést, melyet különböző hagyományos okokból barbárnak tartott, s nem kívánta megismerni. A vonakodás neheztelést váltott ki, s az úti beszámolók, különösen a nagyköveteké — akiknek sohasem teljesült a kívánságuk, hogy kereskedelmi szerződéseket köthessenek - egyre kevésbé voltak hízelgőek. A XIX. század elején a Kína-imádat megvetéssé fajult. A pusztán technológiai fölénye révén akaratát a világ többi részére kényszerítő „fehér ember" állítólagos civilizációját elutasító Mennyei Birodalmat egyre inkább a Gonosz Birodalmának tekintették. Ostoba, hajthatatlan, dekadens és babonás országként kezelték Kínát, mely nem volt hajlandó megnyitni kapuit a haladás előtt. Katonai erejüknél fogva az európai nemzetek rákényszerítették a birodalmat, hogy elfogadja az ópiummal való szabad kereskedést és a hittérítők letelepedését még legtávolabbi tartományaiban is. Az országot hatalmas területektől fosztották meg, s el kellett tűrniük a legerősebb hatalmak elviselhetetlen arroganciáját, amelyek - egy olyan Kaiser szavaival élve, aki kitűnt akaradan humorával — ugyanakkor kijelentették, hogy ,.a világot akarják megmenteni a Sárga Veszedelemtől". Egy csodálatos világ felfedezésének szomorú története elevenedik meg azoknak az utazóknak, kereskedőknek, hittérítőknek és diplomatáknak a szavain keresztül, akik évszázadokon át próbálták megfejteni Kína talányát; ami aztán e világ tragikus lerombolásához vezetett. Ám függetlenül attól, hogy dicsőítették vagy félték ezt az országot, mindig mély benyomást tett mindnyájukra. 9 és W-ll