Kína [antikvár]

Bevezetés hJiKingnek (a Változások könyvének), a kínai klasszikus irodalom legjelentősebb művének egyik központi szimbóluma az égi sárkány. Először még csak a horizont alatt rejtőzik, a vizek mélységeiben, aztán megjelenik a mezőkön, végül pedig hirtelen felszökken, és átrepül a nyári égen. Csakhogy a sárkány sem repülhet örökké. Ha túl magasra száll - túl nagyravágyó lesz -, fejét vesztve aláhull, és ismét a víz mélyére merül. Az égi sárkány mozgásának számos különböző értelmezése született: korunk tudósai közül jó néhányan úgy vélik, hogy ez valójában a kínai Sárkány csillagkép mozgását írja le; míg a régi korok olvasói a sárkányt az uralkodó, a császár, netán egy erényes ember szimbólumának tekintették. Ez a jelkép aztán megjelent a filozófiai, vallási, irodalmi, képzőművészeti munkákban, sőt még a politikai közbeszédben is. Egy Konfuciusznak tulajdonított mondás a Ji Kingaek a közelmúltban Mavangtujnál megtalált kéziratában megvilágítja a gondolat örökérvényűségét: „Az uralkodásról szóló bölcs megállapítás azt tartja: olyan, mint a fa megmászása: minél magasabbra jut valaki, annál jobban fél attól, ami alatta van." Az a gondolat, hogy az alattunk lévő felemelkedik, feljebb tör, annyira alapvető a kínaiak számára, hogy az időt is sokszor úgy ábrázolják, mint ami a szemünk előtt felfelé mozog, és a múltbeli része már a horizont fölött van, míg a jövőt rejtő alatta. A sárkány mozgásához hasonlóan Kínában az időt is ciklikusnak tekintik: miközben a lent lévő felemelkedik, az, ami fent van, lesüllyed, hogy később újra magasra hágjon. Ez merőben ellentétes a nyugati lineáris időszemlélettel. Mert az még talán könnyen elfogadható, hogy a jövő múlttá válik, az viszont kevésbé egyértelmű, hogy a múlt miként válik jövővé - épp ez rejlik Szema Csien (kb. i. e. 145 - 86), az első kínai történész híres mondásának hátterében: „Azok lesznek a jövő urai, akik nem feledkeznek el a múltról." Ez a könyv elsősorban a múltra összpontosít, ami szinte szó szerint újra a látókörünkbe emelkedett. Az utóbbi néhány évtizedben kínai régészek páratlan szépségű leletek tízezreit tárták fel, amelyek kínai városok új múzeumainak százait töltötték meg, és számos európai és amerikai kiállítás anyagául szolgáltak. E felfedezések megdöbbentően új információi más megvilágításba helyezték a kérdést: „Kik voltak a kínaiak?" A feljegyzések szerint például Kínában az újításokat, a fejlesztéseket is a múlt öröksége szerint viszik véghez: ennek a 73 centiméter magas 18. századi rekeszzománc vázának az alakját tudatosan a régi bronz szertartási edények mintájára alakították ki, és díszítésének szimbolikája is a kínai hagyományoknak felel meg (a szarvas és a darvak a hosszú életet jelképezik). A zománcozás technikája azonban külföldről származik: a 14. században a Közel-Keletről került Kínába.