Keresztény világ [antikvár]

ELOSZO Krisztus születése előtt három-négy évtizeddel épült Róma első fűtött fürdője az Esquihnus-dombon. A közvetlenül a város ókori falain kívül fekvő helyszín elsőrangú volt. Idővel a korabeli világ leggazdagabb embereinek lakhelyévé vált: luxusvillák és parkok hatalmas kiterjedésű területévé. De oka volt annak, hogy az Esquilinus kapun túli vidéket oly sokáig beépítetlenül hagyták. Sok évszázadon át, Róma legkorábbi napjaitól kezdve a halottak nyugvóhelye volt. Amikor a munkások először kezdtek el dolgozni a fürdőn, még mindig a holttestek szaga terjengett a levegőben. Az árok, amely egykor a város legendás védelmi rendszerének részét képezte, tele volt a sírboltokhoz túl szegény emberek tetemével. Ide került minden halott rabszolga, „ki szerény odúját odahagyta".^ A holttesteket eltakarító keselyűk olyan nagy számban gyülekeztek itt, hogy csak „az Esquilinus madarai"-ként emlegették őket.^ Rómában sehol máshol nem volt ilyen drámai a dzsentrifikáció folyamata. A márványszobrok, a csilingelő szökőkutak, az illatos virágágyások mind a halottak hátán nőttek ki a földből. A rekultivációs folyamat azonban sokáig tartott. Évtizedekkel az Esquilinus kapun túli terület első fejlesztését követően még mindig lehetett a Sessorium felett keringő keselyűket látni. Az maradt, ami mindig is volt: „a rabszolgák kivégzésére fenntartott hely".^ Ellentétben az arénákkal, ahol a bűnözőket