"Génmódosított" őstörténelem [antikvár]

ELŐSZÓ A National Geographic magazin és az azonos nevű TV csatorna, ha nem is a Science színvonalát képviseli, mégis egyfajta tudományos fórum. E csatorna egyik legutóbbi műsorának beharangozójában találkoztam a következő idézettel, amit feltehetően a ma legelfogadottabb tudományos tétel alapján fogalmaztak meg. íme a szöveg: „Amikor még tér, idő és anyag nem létezett - vagyis 13,7 milliárd évvel ezelőtt -, semmi sem volt azon a helyen, ahol ma a világegyetem található. Az ősrobbanás, a Big Bang mindent megváltoztatott, kialakultak a mai dimenziók keretei. Az univerzum története legizgalmasabb és legfontosabb időszakának, azon belül is az első három másodpercnek az eseményeit igyekszik rekonstruálni a film." Eddig az idézet, amely a 2009. június 28-án levetített Mindennapi Tudomány című műsor előzeteseként szerepelt. Erről a rövid bekezdésről oldalak tucatjait lehetne írni, amit a tudósok bizonyára meg is tesznek. Bennem laikusként csupán néhány egyszerű kérdés fogalmazódott meg. Amikor még tér, idő és anyag nem volt, akkor az univerzum helye sem létezhetett, mert nem volt tér, így a nem létező térben nincs helye semminek, az univerzumnak sem, tehát nincs miről beszélni. Ha pedig a tér, idő és anyag nem létezett, nem volt semmi, akkor mit jelent az univerzum történetének legizgalmasabb első három másodperce? Honnan került elő hirtlen az idő? Az ősrobbanás állítólag megváltoztatott mindent, de mi robbant fel, a semmi? Anyag ugyanis nem létezett! A nem létező térben és a nem létező időben felrobbant a nem létező anyag! Már csak a robbanást kellene hasonló tudományos pontossággal és logikával meghatározni és teljes lesz az őskáosz. Legfőképpen pedig azt kellene kitalálni, hogy ki robbantott? Az ugyanis felfoghatatlan, hogy a semmi, sehol, semmikor, magától felrobbant! Én magam e káosz helyett, bevallom, az isteni Teremtést fogadom el, még ha ez nem is olyan tudományos, mint a fenti elmélet (bár a kreacionisták és evolucionisták közötti vita még korántsem dőlt el egyik fél javára sem). írásomban nem óhajtok vissza menni ilyen időtávlatokba, különösen nem ilyen időtlen, tér- és anyagnélküli távlatokba. Elismerem, hogy a kényelmesebb megoldást, a Teremtőt választom, és Őbenne hiszek. Nem bánom, ha teremtett, ha robbantott, de hiszem és tudom, hogy Ő tette. E meggyőződésem vezetett egész életemben és ez késztetett e tanulmánykötet megírására is.