A mitológia nagykönyve [antikvár]

12 ELŐSZÓ Kevés kivétellel - mint amilyen például a nemrég felfedezett amazonasi törzsé, a piraháké - minden emberi kultúra megalkotta a mitológiáját saját eredete és a természeti világban tapasztalt jelenségek magyarázatára. A „mitológia" szó a „történet" jelentésű görög müthosz és a „tudást" jelentő logosz összetételéből ered. A mítoszok a világ teremtéséről szólnak, vagy a végét jósolják meg - elmagyarázzák, hogyan lettek az állatok és a Föld; összekötik az emberek világát a szellemekével és az istenekével; megpróbálnak rendet teremteni a félelmetes káoszban, sőt a halál rejtelmeivel is számot vetnek. A mítoszok képezik a vallások alapjait - kultúrákat határoznak meg, és rögzítik értékeit. Az ókori civilizációk Könyvünk jelentős részét az ókori világ mitológiái teszik ki. A civilizáció zűrzavaros kezdete idején, a Kr. e. 4. században - épp akkortájt, amikor az emberek elkezdtek városokban élni - az ókori Mezopotámiában a sumérok alkották meg az elsö fennmaradt panteont, amely szobrok, faragványok és szövegek formájában hagyományozódott ránk. Ez utóbbiakra példa a Gilgames, amelynek címszereplője a halhatatlanság nyomába ered. Számos mítoszban jelenik meg világszerte ez a keresésmotívum. A későbbi mezopotámiai civilizációk továbbgondolták, lefokozták, söt néha ki is selejtezték a sumér isteneket és a mítoszaikat: a hatalmas Inannából lett például a babiloni panteonban Istár, majd a föníciaiaknál Asztarté. Más civilizációkhoz hasonlóan Mezopotámiát is alakították saját, a kozmoszt magyarázó történetei. Uralkodóit istenek vezérelték, akiknek szeszélyes akaratát a papok tolmácsolták. Az isteneket folyamatosan dicsérni és engesztelni kellett. A Marduk templomában tartott 12 napos ünnep, az Akitu során éé A mítoszokban a képzelet teremtményei öltenek testet. Maya Deren antropológus ff a résztvevők a kozmosz erőinek rituális megújítására mágikus ráolvasásként skandálták a babiloni teremtésmítoszt, az Enúma elist. A nagy kultúrák A mítoszok mélyen befolyásolták a nagy történelmi civilizációk társadalmi szövetét. Az ókori Egyiptom gazdag és komplex mitológiája a káoszból létrehozott rend teremtését hangsúlyozta. Ezek a történetek igazolták a társadalom állapotát és hatalmi viszonyait, amelyben a fáraót istennek és ezért szolgálás-ra méltónak tekintették. Az egyiptomiak az időt ciklikusan értelmezték: társadalmuk eseményeit a mítoszok által leírt régmúlt történések ismétlődésének tekintették. A városállam alapítási mítoszai az ókori görög népeknél és Rómában egyaránt nélkülözhetetlenek voltak a közösséghez tartozás értelmezéséhez, az isteni tekintéllyel kötötték össze ugyanis a hazafiság és a közjó gondolatát. A több mint ezer görög polisz mindegyikének megvolt a maga alapítási mítosza és védőistene, ezek rendkívül összetett és sokszor ellentmondásos mitológiákhoz vezettek. Homérosz és Hésziodosz nagyságú költök kellettek ahhoz, hogy megalkossák a történetek első pánhellén összefoglalását. Homérosz eposzai