Titkok könyve [antikvár]

Részlet: A sztár csókja, könnye, mosolya Ha bármely filmmesét vegyileg elemeznénk, rájönnénk arra, hogy az állandó összetartozó alapanyag: a csók, könny és a mosoly. Ez a keverék jelenti ugyanis a film ízét, színét, illatát és hangulatát. A forgatókönyv írója, amikor megkapja a szereposztást, főként a három szempont figyelembevételével fog munkába. Ugy rakosgatja története épületének (vagy csak viskójának) tégláit, hogy e három kellően adagolt színészi alapanyag habarcsával tartsa össze ezeket. Aki e keverék vegyi képletét jól ismeri, vagy csak jól eltalálja, megleli egyúttal a siker titkát is. Ezért van az, hogy például a Páger-filmek happy-andjeiben alig csattan a csók, ellenben kielégületlenül távoznánk a moziból egy olyan Karády-filmtől, amelyben ne találkoznának néhányszor szomjas összecsapással az ajkak. Mint ahogyan van csókálló rúzs, van csókálló egyéniség is, s ugyanez az elv érvényes ott is, ahol a főszereplők egyénisége szerint mosolygást, vagy drámai légkört kell teremteni a vásznon. Karády arcán például ritkán csillan fel az a könnyű, kedves mosoly, amely a lélek belső harmóniájának a jele, viszont Tolnay Klári vagy Szeleczky Zita annál többet mosolyog, igaz, hogy kevesebbet csókolózik a filmvásznon. Vannak arcok, amelyek nincsenek mosolyra teremtve, ezek még a nagy boldogság pillanatában sem a lélek örömét sugározzák, hanem a szenvedést És ugyanígy állunk a könnyel, amely némely szereplőt valósággal megszépít, másokat pedig eltorzít.