Tanulmányok a Nekcsei-Bibliáról [antikvár]

Habent sua fata libelli - a könyvek sorsáról szóló latin mondás alighanem gyakortább érvényes a kézzel írt kódexekre, még ha nem is mindig "könyvecskék". Még akkor is, ha egykoron az írópulthoz láncolták azokat, nehogy lábuk keljen. Számomra úgy tűnik, ez a mondás ráillik a washingtoni Library of Congress-ben őrzött Nekcsei-Bibliára is. Így illendőnek vélem egy Előbeszédben összefoglalni sorsát, még ha nem is világos minden részlete. Ez ugyanis aligha illeszthető a kedves olvasó számára itt következő és a kódex készülését taglaló tudományos elemzésbe, még kevésbé az egyes képeket, jelenetes és figurális iniciálékat leíró meghatározásokba. 1940-ben The Treasures of Louis the Great címmel egy rövid tanulmányt írtam a The Hungarian Quarterlybe; felsoroltam és röviden bemutattam azt, ami Nagy Lajos király kincstárából ránk maradt. Természetesen tágan értelmezve a "kincstár" fogalmat, mert megemlítettem azokat a - főként külföldön levő - emlékeket is, melyeket király adományként nyilvántartunk. Azzal zártam a kis értekezést, bizonyára sok magyar származású műkincs lappang külföldön, melynek eredetét a mai tulajdonos azért nem tudja megállapítani, mert nem ismeri a magyar királyok, nemesek címereit, tehát azokét, akiknek módjuk volt műtárgyakat készíttetni.