Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok köréből [antikvár]

A bolgár és a magyar nép több mint két évezredes történelmi és kulturális kapcsolatainak kezdetéről az írott kútfők nem szólnak. A honfoglalás előtti időkről a kínai évkönyvek, majd az V. századtól a római, bizánci, arab, perzsa, szír és örmény irodalom néhány töredékes feljegyzésén kívül nem maradt fenn írásos történeti emlék, amely bevilágítana az egykor átélt évszázadok homályába. Joggal vetődhet fel tehát a kérdés: az őstörténet adattalan világában, ahol Kleió is elbizonytalanodik vagy néma hallgatásba merül, hol találunk rá arra az Ariadné-fonalra, amely a feltevések útvesztőiben eligazít bennünket? Adatok híján nem járunk-e mi is úgy, mint Anatole France tudósa A Pingvinek szigetében, aki disszertációt készül írni a korai pingvin festészetről, amelyről semmi sem ismeretes? Előveszi hát a koraközépkor olasz festészetet, hiszen a korai pingvin művészet sem lehetett másmilyen, és ennek alapján megállapítja, hogy a korai pingvin művészet ragyogó, semmihez sem hasonlítható, egyedi jellegű volt. Nem akarunk úgy járni, mint Anatole France tudósa, ezért érdeklődésünk homlokterében az áll, ami tudományos eszközökkel megragadható, az összehasonlító nyelvtudomány,a régészet, az antropológiai, a néprajz és a széles értelemben vett művelődéstörténet.