Szent Biblia [antikvár]

AZ ARANYAS BIBLIA MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE Irta Tarnóc Márton „Magamat nemzetemnek közönséges hasznára szántam és mesterségemnek s mesterségem után lehető állapotomnak, hivatalomnak, sőt majd egész életemnek kiváltképpen való céljául ö szent könyvet tettem fel." (Tótfalusi Kis Miklós) Az európai műveltség a klasszikus antikvitás és a Biblia kettős tartópillérén nyugszik. Bár a pogány magyarság - Bizánc missziós tevékenysége eredményeképpen - már a honfoglalást megelőző évszázadokban megismerhette a görög-római kultúra és a keresztény eszmék bizonyos elemeit, a magyar gondolkodás sorsdöntő találkozása a Bibliával egyidős az államalapítással és a latin szertartású római kereszténység felvételével. A magyar művelődés történetében ekkor indult meg az a folyamat, melynek során az eddig szóbeliségben élő kultúránk írásbelivé, az eddig pogány-világi egyházivá, az ősi, törzsökösen magyar pedig nemzetközivé, európaivá vált. Korai nyelvemlékeink: a Halotti Beszéd és Könyörgés (1192-95), az Ómagyar Mária-Siralom (1300 k.), a Gyulafehérvári Sorok (1310-1320), a Königsbergi Töredék és Szalagjai {\ A. sz. közepe) tanúsága szerint a bibliai tanok magyar nyelvű kifejezésére a 11-14. század folyamán gazdag szókincs, szépen kidolgozott nyelvezet és az írásbeli szövegszerkesztés magas szintű készsége alakult ki, s erre a szellemi tőkére a későbbi bibliafordítások is bízvást támaszkodhattak. A Bécsi-, a Müncheni-