Papírhíd [antikvár]

LectoriSalutem Mély megelégedéssel tölt el a felkérés, hogy írjak oly nagyra becsült kollégámról és barátomról, Scheiber Sándor professzorról. Minden kétséget kizáróan ő volt Magyarországon a judaisztika legfontosabb tudósa a maga korában; az ember csodálja tudásának mélységét és széleskörűségét. Nyugodtan elmondhatta volna magáról: „nullum Judaicum a me alienum puto", „semmi sem idegen tőlem, aminek köze van a zsidó tudományokhoz". Jómagam különösen szerencsés vagyok, mert társszerzője voltam: szokásos éleselméjüségével Scheiber Sándor professzor rátalált Maimonidésznek a m~inü 110 [„A tisztaságok rendje"]-hez írott bevezetőjének piszkozatára, amely az ő nehezen olvasható kézírásával volt írva, bármiféle belső rendszer nélkül. Scheiber professzor felkért, hogy adjam ki vele együtt. Igen nagy intellektuális örömöt jelentett számomra, hogy Scheiber professzorral együtt dolgozhattam ezen a nehéz kéziraton. Scheiber Sándor professzorra azonban nem csak kora legjelentősebb magyar judaisztika-tudósaként fogunk emlékezni. A 20. század második felének sötét korszakában ő volt a magyar zsidóság központi alakja. Ezekben a nehéz időkben, amikor alig becsülhető túl annak a fontossága, hogy a közösség élén bátor és bölcs vezető álljon, Scheiber Sándor professzor a magyar zsidóság életben maradásának jelképévé nőtt. Vállalva a személyét érintő veszélyeket, nemet mondott a neki felkínált, irigylésre méltó pozíciókra, és inkább hittestvérei körében, Magyarországon maradt. Nem túl gyakran történik meg, hogy egy nagy tudós fontos vezetőnek is bizonyul. Scheiber Sándor professzor ez az eset, igazi K~1DDT ND^D [„a kard és a könyv embere", értsd: erővel és tudással]. Nemcsak kiváló tudósként emlékezünk reá, hanem mint a magyarországi zsidó közösség vezéralakjára is egy sorsdöntő korban. Blau Józsua az Izraeli Nyelvtudományi Akadémia ny. elnöke