Időrezsimek [antikvár]

Bármennyire bíráljuk is Augustinus történelemfelfogását, egy központi gondolata mégiscsak megingathatatlan: az emberiség fejlődése egyszeri történés; nincs rá precedens, s az is felettébb valószínűtlen, hogy egyszer majd megismétlődik. Ám míg Augustinus egy isteni akarat elhatározását látta vörös fonálként végighúzódni ezen az egyedülálló történelmen, én inkább egy darwinista szemléletmódot részesítek előnyben, melynek kiindulópontja, hogy az emberek egyre nagyobb fölényre tettek szert a többi rokon állattal szemben. Nyilvánvaló, hogy a Föld bolygón volt egy niche a testileg meglehetősen nagy méretű, felegyenesedve járó, intelligens, a nyelv eszközét használva egymással kommunikáló, saját csoportjukhoz lojális emlősállatok számára. És ez a niche tartósan tágíthatónak bizonyult: egyre fokozódó tempóban újabb és újabb lehetőségek nyíltak meg az emberi faj számára... Azt a kérdést, hogy mindez meddig folytatódhat, és vajon meddig fog folytatódni, ehelyütt figyelmen kívül hagyom. Célom a visszatekintés: milyen struktúrát, milyen szabályosságot fedezhetünk fel az emberiség eddigi fejlődésében?