Erdély aranykora [antikvár]

BEVEZETES E rdély mindig is különleges helyet fog-I lalt el a magyar történelemben. A középkori Magyar Királyságban a Szent Korona különálló tartományaként, az ország erdélyi - erdőn túli - részeiként (partes Regni Transylvanaé) határozták meg. A 15. század közepétől már használatos volt az Erdélyország {Regnum Transilvanense / Regnum Transylvanum) megnevezés, ami jelezte, hogy a Királyerdőn túli tartomány Magyarországon belül földrajzi elhelyezkedése révén és kormányzati téren is jelentős különállást élvez. Élén a magyar királyi hatalmat képviselő erdélyi vajda állt. A tartomány értékét mutatja, hogy a vajda a Magyarország kormányzatát vezető tisztségviselők sorában a harmadik-negyedik legelőkelőbb helyet foglalta el. A16. század elején, éppen Szapolyai János erdélyi vajdasága alatt a tisztség tekintélye tovább nőtt. Ennek okai között a fokozódó oszmán veszély éppúgy szerepet játszott, mint az erdélyi közigazgatásban és rendiségben bekövetkező változások, illetve a Szapolyai család hatalmas befolyása. Noha a tartományi önállóság a vajdai kancellária kiépülésével még inkább erősödött, Erdély a Magyar Királyság elválaszthatatlan része volt, territoriális leválásának lehetősége fel sem merült a mohácsi csatát megelőző időkben. Az Oszmán Birodalom Kárpát-medencei expanziója volt az az erőszakos beavatkozás, amely leszakította Erdél}^ és a később hozzá csatlakozó tiszántúli vármegyéket az ország testéről. Erdély és a keleti országrész rendjei tehát kényszerből teremtettek új országot a Szapolyai-ház uralma alá került területen, amelyből három évtizedes politikai-katonai küzdelem eredményeképpen 1570-7Tre jött létre önálló államalakulatként az Erdélyi Fejedelemség. Az új magyar ország rendjei - alkalmazkodva a Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti erőviszonyokhoz - nagy erőket mozgósítottak államuk megszervezésére. A középkori Magyar Királyság alkotmányos rendjére és az erdélyi vajdaság kiépített igazgatására alapozva viszonylag rövid idő alatt sikerült életre hívniuk a keleti Magyar Királyságot, majd az abból kiformálódó Erdélyi Fejedelemséget. Az erdélyi és tiszántúli rendek összefogása és gyors döntései tették lehetővé, hogy a keleti országrész megmaradjon magyar államnak, és túlélje a három részre szakadt állapot másfél évszázadát. Az vitathatatlan, hogy Magyarország részekre szakadása pótolhatatlan veszteségeket okozott és végzetes következményekkel járt a Kárpát-medence további történetére nézve. A veszteségek mellett azonban látnunk kell mindazt az elismerésre