Egyetemes történet I. [antikvár]

Történelmünk megörökítését írott művek formájában az ókor népei maguk 'találták fel'- ha szabad e megjelölést használni akkor, amikor a történetírásnak önkéntelen kifejezés -jellegét óhajtjuk egy pillanatra előtérbe állítani. A történelmi művek keletkezéséről és érteleméről kell ebből a szempontból általánosabb természetű megjegyzéseket tennünk, mielőtt ennek a munkának céljáról és értelméről mondanánk néhány felvilágosító szót. A történelem- szemben a halálnak szánt életjelenségek elfolyó és összefolyó tömegével- maga is műalkotás: nagy nép, nagy ember alkotása. Közvetlen anyaga az idő, amelyet a történelmi korszakok ritmusává alakít át. A 'korszak" egyesíti a mulandóságot a maradandósággal. A megfelelő görög szó (epoche) a megállást jelenti az új kezdet előtt, modern történetfilozófiai magyarázat szerint a "szünetet, amely mindig előtte jár a termelő pillanatoknak", eredeti asztrológiai értelemben a konstellációt, amelyben az idő új szakát meghatározó erőtalálkozás létrejött. A 'korszakalkotó' nagy pillanattól vette a nevét a 'korszak' s az ilyen pillanattal kétségtelenül valami maradandó jutott be az időbe.