Az ó-kor története/A középkor története [antikvár]

Részlet: A TÖRTÉNELEM Az emberiség története? »Vérfolyam, amely ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki és egyfolytában, szakadatlan jön le korunkig.« A történetet, amely valamennyi tudomány között a legközelebb áll talán a költőhöz, éppen költő : Petőfi Sándor határozta meg ilyen ridegen. Még pedig abban a korban, mikor a történetírók nagy része már hadat izent annak a felfogásnak, mely a történelemben nem látott mást, mint a háborús események összefüggő elbeszélését. Annál különösebb a nagy költőnek idézett meghatározása, mert ő maga, más helyen, a világ sorsát intéző, az ótestamentumban olyan fenséges szavakkal megrajzolt erős Isten iránt bizalomra intvén nemzetét, így szól : »Nézzetek belé a történet könyvébe: mindenütt meglátni vezér-nyomdokát.« Itt már ő sem véletlen eredetű és szabadjára ömlő folyamnak látja a történelmet, hanem az események olyan láncolatának, melyek egymásba kapcsolásában része van annak a hatalmas istenségnek, ki Dániel próféta, a történelem első bölcselője, szerint is »megváltoztatja az időket és az idő részeit. Leveri a királyokat és szerez királyokat«. Ime az eseményeknek teológiai magyarázata ; és valóban, Petőfi nagy kortársa, Comte Ágost, az emberi szellem fejlődésének első fokául a teológiai gondolkozást jelölte meg, amely az élet és a történelem eseményeinek okát. természetfeletti hatalmakban keresi. Második foknak a metafizikai gondolkozást tartotta, amely a valóságot az ideákból, a dolgok lényegét tévő eszmékből akarja megmagyarázni. A gondolkozás fejlődésének harmadik foka a pozitivizmus, az, melynek maga a kiváló francia bölcselő volt a képviselője. Comte ugyanis azt hirdette, hogy Istenről és a földöntúli dolgokról egyáltalában nem lehet biztosat tudni. így tehát a történelemnek sem lehet más feladata, mint hogy a biztos, a pozitív adatokat dolgozza fel. De a tényeknek ilyen egymásba kapcsolása csak tudományos móddal és tudományos gondolkozás segítségével történhetik meg. Vagyis : a történelemnek éppen úgy, mint minden más tudománynak, az események torlódásában, olykor látszólagos rendszertelenségében: a törvényszerűséget kell keresnie. Ezt pedig annál inkább megteheti, mert az emberiség történelme éppen úgy fizikai jelenség mint az egyes ember élete.