Az emberiség öröksége [antikvár]

ElőszóA történelem hosszú folyamában korszakok jönnek-mennek, váltják egymást, de mindegyik korszakban létezik valami, amit az elődök fontosnak tartanak megtartani, továbbadni a további generációknak: ezeket a bölcsességeket, persze, az ifjabb generációk hol felhasználják, hol elvetik, de az tagadhatatlan, hogy mindezek nagy hatással vannak az idők, kontinensek, történelem és más fejlődési folyamatok alakulására.Természetesen olyan tudás is létezik, melyeket elfelednek, s csupán egy régészeti lelet hozza őket felszínre, esetleg kideríti, mi volt a lényege valójában. Olyan tudás, hagyomány is létezik, melyet soha többé nem sikerül hitelt érdemlően bizonyosan megmagyarázni, származására fényt deríteni, magyarázatot alkotni: mindezekkel még adós a mai kor tudományos világa. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az emberiség a világ minden táján féltékenyen őrzi örökségét, hagyományait, múltját, hiszen ezek nélkül nem tudná olyan stabilan állni az idők változásának rohamát, s nem tudna hozzá olyan dinamikusan, ugyanakkor odaadóan alkalmazkodni.A múlt csodáit sokszor vagy idejétmúltnak tartották, és ezért temették el, vagy esetleg azért helyezték időtálló helyre, hogy sokáig megmaradhassanak az ifjabb generációk örömére. Ez, persze sokszor problémát okoz, hiszen -használati utasítás híján - sokszor évtizedek hosszú során keresztül, néha csak a véletlen folytán sikerül megoldani ezeket a titokzatos hagyományokat, leleteket.Mindezekből a hol modernkori, hol őskori, hol pedig misztikus örökségekből adunk most közre egy szép csokorral, s reméljük, a kedves olvasó figyelmét sok, idáig ismeretlen érdekességre felhívjuk.