Az ékírás története [antikvár]

A közel-keleti régészeti feltárásokon különféle sziklába faragott kőemlékek, égetett vagy égetetlen agyagtéglából épült templomok, épületek romjai, szobrok, obeliszkek, agyagból és mindenféle kőből készített pecsételők és pecséthengerek, továbbá számtalan ékiratos agyagtábla került elő. Ezek régisége vetekszik Egyiptom és Kína régi emlékeivel. Java részük több ezer éves és a sumir korból való. Ez emlékek a világ múzeumainak féltett kincsei. A XIX-XX. században a világ szinte minden országából számos tudós vett részt valamely közel-keleti ásatáson, hogy országuk hírnevét, múzeumaik gyűjteményét gazdagítsák. Egyedül hazánk maradt ki, mert a korabeli magyar kulturális és politikai vezetés eldöntötte, a magyaroknak egyik ókori magas műveltségű néphez sincs köze. így nemcsak az ásatásokon nem vettünk részt, hanem a múzeumaink gyűjteményei is foghíjasok maradtak. A magyar népet és nyelvet egyre több magán- és hivatásos kutató a sumirok egyenesági leszármazottjának tartja, míg a magyar tudományos körök és a közvélemény jó része ellenérzéssel viseltetik a sumir kultúra és nyelv iránt. Némelyek csak legyintenek, mások megmosolyogják vagy dühösen tiltakoznak. Ennek oka, hogy a magyar általános- és középiskolai képzés során nem tudatosul a diákokban, s aztán felnőttkorban sem tudják elfogadni, hogy a finnugor nyelv- és származáselméleten kívül más elmélet is létezhet, pedig a magyar krónikákban és a magyarságról szóló majd minden XIX-XX. század előtti történelmi jellegű munkában erre számos utalás, érv és bizonyíték található. A Kr. e. IV-II. évezredben Mezopotámiát a nem sémita sumir nép lakta.