Bővebb ismertető
Két nemzet szentje - Bevezetés
A KATOLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETÉBEN a 13. század elején olyan változások vették kezdetüket, amelyek Európa nyugati féltekéjén, valamint Közép-Európa országaiban néhány évtized leforgása alatt alapvető változásokat eredményeztek spirituális tekintetben. Az Assisi Szent Ferenc nevéhez és alakjához köthető lelkiségi mozgalom híre és üzenete olyan pezsgést és vallási megújulást jelentett a kor embere számára, amelyhez hasonlót lényegében csak a három évszázaddal későbbi reformáció hozott. A ferences eszmények, az intézményesülő és a nyugat-európai keresztény államokban rendkívül gyorsan gyökeret eresztő koldulórendek a keresztény vallásgyakorlás, a hit megélésének olyan dimenzióit elevenítették fel, melyek széles néprétegekben leltek befogadásra, és emberek sokaságát érintették meg lelkileg, szellemileg - nemtől és társadalmi státusztól függetlenül.
A delelőjén lévő középhatalmi státuszú Magyar Királyságba az 1220-as évek elején érkezett meg a hitújítás szele, sőt, a Bolognából ottani tanulmányai végeztével hazatérő Magyarországi Pál (Paulus Hungarus) által 1221-ben megszervezett magyarországi domonkos rendtartomány a Kárpátokon túh területeken is térítésbe kezdett. Noha a magyarországi kereszténység még a 13. század elején is alig hét-nyolc generációra tekinthetett vissza, II. András szentföldi hadjárata, a kunok és a keleten maradt magyarok megtérítésére indított domonkos expedíciók, a moldvai (milko-vói) püspökség megszervezése nyilvánvalóvá teszi, hogy a Magyar Királyság ekkorra már nem csupán a korabeli keresztény világ integráns részévé vált, hanem vallási szempontból progresszív szerepet töltve be, szinte naprakészen reagált a kor szellemi áramlataira és társadalmi kihívásaira.
A 13. századra magát az Árpád-házat is bizonyos mérvű szakrális aura övezte. A „szent királyok nemzetsége" ugyanis az 1200-as évekre már szentté avatott vagy szentként tisztelt ősök sorával büszkélkedhe-