Amihez mindenki ért... [antikvár]

Előszó A kultúra az Értelmező Kéziszótár szerint „1. Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége [ ]. 2. V[ala]kinek a művelt volta, műveltsége [ ]. 3. V[alalminek kulturált volta. [ ]. 4. Tud[ományos szóként] Termesztés, művelés." Van kultúrattasé, -autó, -botrány, -cikk, -csere, -csoport, -egyesület, -egyezmény, -élet, -ember, -érték, -est, -felelős, -film, -fok, -forradalom, -fölény, -front, -harc, -ház, -igény, -intézmény, -kapcsolat, -kör, -közösség, -mérnök, -munka, -műsor, -nép, -növény, -nyelv. A kultúra maga az ember. Benne foglaltatik az élete, az értéke, házat épít neki, attésékat küld hozzá, egyezményeket köt róla. Kultúrával ébred, kultúrával fekszik. A kultúra termesztés, művelés, műveljük kertjeinket, s a kultúra burjánzik, terjed. A mai ember számára minden kultúra. A humántudományokat egyre gyakrabban kultúratudományként nevezzük meg. E tanulmánykötet a nehezen meghatározható emberi kultúra négy sajátos területéről közöl tanulmányokat és esszéket. A József Attila Kör 2005. szeptember 30-dikán és október l-jén a Petőfi Irodalmi Múzeumban tizenharmadik alkalommal ülte meg a fiatal írók és kritikusok éves konferenciáját, a JAK Tanulmányi Napokat. A különböző kulturális regiszterek érintkezési pontjait, kinyílását és bezárulását a legszemléletesebben olyan témákon lehet bemutatni, melyek jól ismertek a magyar társadalomban, a tágan értelmezett emberi kultúránk részei, ám alig tették őket tudományos vizsgálódás tárgyává, éppen ezért - a tudomány felől -marginálisnak tűnhetnek. Olyan kisebb részterületekről van szó, melyekben tudás és hatalom kapcsolódik össze, még ha ez - éppen látszólagos periférikus-ságuk folytán - nem is annyira magától értetődő. Olyan témákat kerestünk, melyekhez mindenki ért, amiről mindenki beszél, s amelyek mégis nehezen integrálhatóak a társadalomtudományok körébe. A gyermek ártatlan, a gyermeki naiv. Igaz ez? De mit jelent ma gyermeknek lenni? A kötet első negyedében e kérdésekre keresik szerzőink a választ. Szilágyi Ákos a gyermekiség keresztény-teológiai magyarázatából indul ki. Ervelése szerint - melyhez számos ikonológiai példát hív segítségül -a keresztény embernek előbb gyermekké kell válnia ahhoz, hogy Isten Országába bebocsátást nyerjen, a gyermek Krisztus és az Isten-Apa kapcsolat mintájára. Véleménye szerint a krisztusi szeretet azáltal jelentette a vallástörténet legnagyobb fordulatát, hogy figyelmét olyan csoportokra irányítót-