Bővebb ismertető
Mit adott nekünk, magyaroknak a XVII. század? Erre a kérdésre évről évre szabatosabb választ tudunk adni. Török- és németellenes harcainkat ma már nem nézzük a romantikus kuruc-mítosz vagy egy tragikus nacionalizmus torzító szemüvegén át. Kezdjük megszokni, hogy "szabad szemmel", elfogulatlanul együtt lássuk függetlenségi harcainkat a soknyelvű rendek és a második jobbágyság béklyójába vert soknemzetiségű paraszti tömegek küzdelmével, sőt a középrétegek sajátos szerepére is kezdünk figyelni. Számon tartjuk és megcsodáljuk azt is,hogy a véres szabadságharcok és osztályküzdelmek földjén a valóság művészi meghódításának akkor legmodernebb módszerei - a manierista műpróza, vagy a barokk építészet néhány remekében - viszonylag hamar meghonosodtak; és például az anyanyelvű szerelmi poézis a legszélesebb rétegek számára lett valósággal közszükséglet. A kultúra más területein - az ideológia, a filozófia, a vallási élet, a természettudományok világában,s az eszmék terjesztésére hivatott intézmények: iskolák, nyomdák fejlődésében - szintén olyan változások mentek végbe, amikről egyre többet tudunk és egyre pontosabban. A lényeg ezen a téren: hatalmas erőfeszítés a nemzeti művelődés (tudomány, nyelv, közoktatás, könyvkiadás stb.) fölemelésére. A mérték: Európa élenjáró országainak, többek közt a holland M arany századnak" a kultúrája. A cél nem kevesebb, mint "barbárságunk", kínzó elmaradottságunk fölszámolása, Nyugat-Európa utolérése.