A vérszerződéstől a Szeri országgyűlésen át a Szent Koronáig [antikvár]

A Vérszerződés I. Béla, a Bölény magyar király névtelenségbe^ rejtőző nótáriusa azt jegyezte fel, hogy - az egyik magyarázat szerint - Álmos vezért azért nevezték Álmosnak (ami latinul annyi, mint szent), ''mivel az ö ivadékától szent királyok és vezérek voltak születendő^'} Ezt a jóslatot a vérszerződés (A.) során esküvel szentesítették {fecerunt iuramentum), és öt pontba foglalták (B.-F.). A hungárusok hatalmas nemzete ugyanis, amely eredetét a szittya nemzetből'^^ vette, és amelyet saját nyelvén dentü-mogyemak neveznek, úgy találta, hogy az a fold ott megtelt az ott született népek sokaságával. Annyira, hogy övéit már sem táplálni, sem befogadni nem tudta. Ezért akkor a hét fejedelmi személy, akiket mind a mai napig hétmagyarnak hívnak (qui Hetumoger vocantur). a helyszűkét tovább nem tűrhetvén, tanácsot tartott, és késedelem nélkül fegyverrel, haddal igyekezett módját ejteni, hogy szülőföldjét elhagyja, s olyan földet foglaljon el magának, amelyen laknia lehet. Akkor a választásuk arra esett, hogy majd Pannónia földjét keresik fel. Ámde a hét fejedelmi személy közös és igaz értelemmel belátta, hogy a megkezdett útnak végére nem járhat, hacsak vezér és parancsoló nem lesz felette. Tehát a hét férfiú szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és parancsolóul választotta magának, sőt fiai fiainak is a végső nemzedékig Álmost, Ügyek fiát, és azokat, akik az ő nemzetségéből származnak.{B.) Akkor közakarattal Almos vezérnek ezt mondták: 'A mai naptól kezdve téged vezérünkké és parancsolónkká választunk, s ahová a szerencséd visz, oda követünk téged. " Majd a fent emiitett férfiak mindegyike Álmos vezérért - pogány szokás szerint -saját vérét egy edénybe csorgatta, s esküjét ezzel szentesitette.{^k^i) Es noha pogányok voltak, mégis azt a hitet, melyet akkor egymás közt esküjükre tettek, mindhalálukig megtartották, úgy, amint ez az eskü itt következik.'^ ' Anonymus cap. 3. Anonymus 1975, 81. A latin almus régi magyar szótári jelentése 'éltető, termékeny, minden jóval tellyes, szép', általában 'jóságos, áldásos, kegyes'. Ezeknek a jelentéseknek nem annyira az almus-hoz kapcsolt anony-musi értelmezés felel meg, hanem inkább Almos jellemvonásai felnövekedése után: Álmos szép, de barna orcájú volt; a szeme fekete, de nagy; a termete magas és karcsú; a keze nagy, az ujjai vaskosak. Almos egyszersmind kegyes, jóakaratú, bőkezű, bölcs, derék katona volt; vidám adakozó mindazok részére, akik Szcítia országában abban az időben katonák voltak. Anonymus cap. 4. Anonymus 1975, 81-82. A szittya-szkíta mivoltra lásd Makkay 2011, 10-21. ' Anonymus cap. 5. Anonymus 1975, 82-83.