A valakik társadalma [antikvár]

BEVEZETÉS GYANÁNT Ha szabad vallomást tennem az olvasónak, akkor be kell valljam, én igazából nem is ezt a könyvet terveztem, nem ezt akartam megírni. Ez inkább csak úgy „lett", „alakult". Igazából engem már több mint egy évtizede foglalkoztat az, hogy magyarázatot kellene találjunk, találjak arra, hogy a fenébe keveredhettünk ide. Hogy mitől süllyedhetett Magyarország a rendszerváltás felszabadult, reményteli és katartikus állapotából a tömeges frusztráltság, csalódottság, kedvetlenség és reménytelenség állapotába. Ehhez a magyar társadalom süllyedéséről, válságáról szóló könyvhöz kezdtem el olvasgatni, jegyzetelgetni, vázlatokat írogatni. Ahogyan az hasonló vállalkozások esetén hasonló helyzetű figuráktól illik. És úgy gondoltam, hogy egy afféle elméleti bevezetőben meg tudom oldani mindazt, amit tán ebben a könyvben sem sikeredett. Mert rá kellett jöjjek, hogy ez így nem fog menni. Részben azért, mert Magyarország nem a Holdon terül el, hanem Európa közepén, és a határok szabad átjárhatóságának, a globalizációnak az érájában nem lehet függetlenítettnek tekinteni mindazt, ami Magyarországon történik - mindattól, ami a szabadon átjárható határokon túl, a világban történik. Belátva mindezt, elkezdtem összeszedni, ami a világban társadalmi válságként jelentkezik. Ám hamar be kellett látnom, hogy a társadalmi válságok nem leválaszthatók más válságoktól. Jó sok adatot, leírást és értelmezést összeszedtem, s végül oda lyukadtam ki, hogy leginkább azt kell összeszednem, minek a válságáról szóló történeteket akarnék is előadni. Először arra jutottam, hogy a modern világ rendjét meghatározó intézmények és a működésüket meghatározó, összetartó sémák azok, amelyek válságba kerültek, így előbb a még válság előtti, a még rendezett séma (későbbi leírásaimban: nem istenhi-tű, de „vallás", melyet én így nevezek e könyvben), a racionális haszonelvűség rendjét kellene megpróbálnom összefoglalni, hogy utána annak a válságát elemezhessem. De még később arra is rá kellett jönnöm, hogy ez a séma épp úgy nem működik, ahogyan soha és sehol nem úgy működött a világ, a társadalom - soha nem élték teljesen úgy az életüket, még a legbigottabban hívő emberek és közösségek sem, mint ahogyan azt a hitük és vallásuk előírta volna számukra. így azután a vallás normáin kívüli, a vallástól való elhajlások társadalomelméletéről, a rendkívüli és rendetlen, a maguk létében egyedi és megismételhetetlen személyiségekről, egyéniségekről is kellett gondolkodjak: