A magyarországi zsidóság képes története [antikvár]

A derékban kettétört, megkopott, egyszerű sírkő, a ma- gyarországi zsidóság történetének egyik legrégibb, leg- becsesebb tárgyi emléke, a budapesti Dohány utcai Magyar Zsidó Múzeum első emeletének lépcsőfordulójában áll, vas- kapcsokkal falhoz erősítve. A puha mészkőbe mintegy 1700 évvel ezelőtt gyakorlatlan kézzel bevésett, szabálytalan rajzolatú hétágú gyertyatartó - a menóra s felette a görög nyelvű felirat arról tanúskodik, hogy a kő egy zsidó házaspár, Kasszia anya és Júda apa em- lékét őrzi, akik a mai Dunántúl területét is magába foglaló egykori római provincia, Pannónia területén éltek. A hétágú gyertyatartó ősi motívuma a jeruzsálemi Szentély nagy arany- menórájára emlékeztet. A várost időszámításunk szerint 70-ben a római seregek elfoglalták, a Szentélyt lerombolták, berendezési tárgyait - köztük az aranymenórát - Rómába hurcolták. A zsidó nép szétszóródott a római és a szomszé- dos perzsa birodalom területén. A közösségek mindenütt őrizték a közös eredet és a közös kultusz emlékét. Ebben a kor- szakban lett a menóra a legelterjedtebb zsidó szimbólum, amely szerte a világon mindenütt feltűnik, ahol zsidó közös- ségek éltek vagy élnek. Régészeti leletek - sírkövek, feliratos emléktáblák, mécsesek, használati tárgyak - emlékeztetnek arra, hogy a négy és fél évszázadon át a római birodalomhoz tartozó, tarka etnikumú Pannóniában zsidók is laktak. Kerültek ide zsidók Paleszti- nából rabszolgaként, szolgáltak katonaként a római helyőr- ségekben, éltek zsidó hivatalnokok, kereskedők a városokban. Majd amikor az 5. század végére a népvándorlás viharában a rómaiak Pannóniát elvesztették, a provincia lakossága elmenekült vagy megsemmisült - eltűnt a kárpát-medencei zsidó diaszpóra is. Az időszámításunk szerinti 3. évszázadban keletkezett sír- emléket 1890-ben találták a Duna mellett, Esztergom köze- lében, s az esztergomi érsekség tulajdonába került. A Magyar Zsidó Múzeum 1933-ban vásárolta meg az érsekségtől nagy anyagi áldozatok árán, zsidó mecénások támogatásával. Az 1920-as, 1930-as években, a felerősödő antiszemitizmus érvrendszerében visszatérő vád volt a hazai zsidó közösség gyökértelensége, s ezért a zsidó szellemi élet jelesei különö- sen fontosnak érezték egy olyan tárgy megszerzését, amely azt bizonyította, hogy a Kárpát-medencében már évszáza- dokkal a magyar honfoglalás előtt is éltek zsidók.