A magyar nyelvű történetírás kezdetei [antikvár]

AJANLAS „Ha egy nemzet nincs tisztában saját történelmével, akkor jelenét is bizonytalannak érzi. "- Békés József könyvének ajánlását ennek a régi alapigazságnak a továbbgondolásával lehetne kezdeni: „Ha egy nemzet nincs tisztában történetíróival, akkor történelmét is bizonytalannak érzi". A magyarországi török kor kutatójaként ismert Szerző történetírásunk régi adósságát törlesztette azzal, hogy közkinccsé tette magyar nyelvű történetírásunk kezdeteiről, nevezetesen a XVI-XVII. században keletkezett történeti munkákról írt értekezését. Bár ő maga „dolgozatában" szerényen csupán a magyar nyelvű történetírás kialakulásának „néhány mozzanatáról" beszél, valójában - tegyük hozzá: szerencsére - ermél jóval többet kapunk a kiadvány lapjainak forgatása során. Sorsfordító és nagyszerű kor, nagyszerű könyv. Azaz, a hatalmas változásokat hozó és igazán mozgalmas két évszázad magyarországi történetének minden lényeges és fontos összefüggését, vetületét és árnyalatát megismerhetjük a jelzett időszak magyar nyelven író historikusainak bemutatása kapcsán. A középkor vége és az újkor kezdete hazánkban egyaránt színtere a humanizmusnak, a reneszánsznak, a barokknak, a reformációnak, valamint a társadalmi viszonyok átrendezésének igényével fellépő új polgári rend feltűnésének, melynek következményeként megjelentek az anyanyelvi kultúra művelői nemcsak a szépirodalomban, hanem történetírásunkban is. A tudós történész, pedagógus és egyetemi oktató műve izgalmas olvasmány, amely nemcsak a többé-kevésbé a mai köztudatban is élő történetírókat (pl. Verancsicsot, Szerémit, Istvánffyt) vagy a nagy írópolitikusokat (Bethlent, Apafit, Pázmányt stb.) eleveníti fel, hanem mellettük helyet kapnak a kevésbé közismert historikusok is, mint Bartha Boldizsár, Enyedi István, Nagy Szabó Ferenc, és a sort még folytathatnánk.