21 lecke a 21. századra [antikvár]

Bevezetés Lényegtelen információkkal elárasztott világunkban a tisztánlátás hatalom. Elméletben bárki beszállhat az emberiség jövőjéről folytatott vitába, folyamatosan tisztán látni azonban igen nehéz. Gyakran azt sem vesszük észre, hogy egyáltalán vita folyik, vagy nem látjuk, hogy mik az adott vita kulcskérdései. Több milliárdan közülünk nemigen engedhetik meg maguknak az utánajárás luxusát, mivel fontosabb teendőik vannak: dolgozniuk kell, gondoskodniuk a gyerekeikről vagy éppen idős szüléikről. Sajnos azonban a történelem nem ad engedményt. Az, hogy az emberiség jövőjéről nélkülünk döntenek, mert minket lefoglal, hogy etessük és ruházzuk a gyerekeinket, sem minket, sem a döntéshozókat nem mentesíti a következmények alól. Ez így nagyon igazságtalan, de ki mondta, hogy a történelem igazságos? Történészként nem tudok ételt vagy ruhát adni az embereknek - viszont megpróbálhatok felajánlani némi tisztánlátást, és ezzel segíteni valamennyit a globális játszma esélyeinek kiegyenlítésében. Ha ezzel csak maroknyival több ember számára lehetővé teszem, hogy részt vegyen a fajunk jövőjéről folytatott vitában, már elvégeztem a dolgomat. Első könyvem, a Sapiens az emberiség múltjával foglalkozott, azt vizsgálta, hogyan vált egy jelentéktelen majom a Föld bolygó urává. A második, a Homo deus az élet hosszú távú jövőjét tárta fel, azon elmélkedett, hogyan válhat az ember végül istenné, és hogy mi lehet majd az értelem és a tudat sorsa. Ebben a könyvben a jelenre akarok koncentrálni, ám nem tévesztve közben szem elől a hosszú távú perspektívát. Hogyan segíthetnek a távoli múltról és jövőről szerzett ismeretek megérteni a most folyó ügyeket és az emberiség jelenlegi dilemmáit? Mi történik most? Melyek a jelen legnagyobb kihívásai és döntései? Mire figyeljünk? Mire tanítsuk a gyerekeinket?