Útmutató a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (Vízgazdálkodási Szakcsoport) előadói számára [antikvár]

Részlet:"A víz történelmi szerepeAz ember kapcsolata a vizzel, mint alapvető életfeltételeinek egyikével - akár védekezési, ak4r hasznositási tevékenységként tekintjük - korán kialakult. Az ismeretek korlátai azonban sokszor megakadályozták, hogy védekezési vagy hasznositási tevékenységének hatásait saját életére,a természetes vízviszonyokra és a gazdasági fejlődésre vonatkozóan előre láthassa. Ezért az ember kezdetben ösztönös harcban állt a vizzel és a vizért. Ez a küzdelem már a történelem első óráiban megkezdődött, s idők folyamán egyre inkább tudatossá váilt. A pusztitó szárazsáig ellen már az ókor embere is öntözéssel védekezett. Az áradás elöntéssel, pusztulással fenyegette termését, lakhelyét: igy jöttek létre az első lecsapolási, és vizvédelmi mürek. A városba tömörülés az ókor vízépítő szakemberét a vízellátás, a csapadék- és szennyvízelvezetés, a közfürdő-épités feladata elé állitotta. A társadalmi fejlődés során kialakult a közlekedés, ezen belül az olcsóbb viziközlekedés és a kikötő-, a hajózható csatornaépítésé A vizhiány a tározók építését is szükségessé tette.A melegebb égöv alatti első fejlett emberi kulturák /Afganisztán, Lina, India, Ceylon, Szíria, Mezopotámia, Egyiptom, Mexikó, Peru stb./ virágzó korszakaiban nagy szerepe volt a vizépitésnek. Ahol valamilyen okból elpusztultak a vizi létesítmények, a hajdan termékeny területek sivár pusztasággá, sivataggá változtak, a kultura és civilizáció megszünt, vagy érszázadokkal visszaesett."