Bővebb ismertető
Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága 1983. őszén szemináriumot rendezett Athénban "A felszín alatti vizek védelme, stratégia és gyakorlat" címmel. A szeminárium első volt a felszín alatti vizekkel foglalkozó nemzetközi rendezvények sorában azzal, hogy témakörét a felszín alatti vizek védelmével kapcsolatos kérdésekre szűkítette és azt a célt tűzte ki, hogy szakmailag megalapozott ajánlásokat dolgozzon ki a döntéshozók részére, sürgetve a beavatkozást. Ahhoz, hogy a nemzetközi érdeklődés ilyen élesen és határozottan nyilvánuljon meg a fejlett országok területén a vízadók rohamtempójú károsodásának kellett bekövetkeznie. A felhasználókat, a vízellátókat, az országok vezetőit és a közvéleményt váratlanul érték a gyors vízszintcsökkenések, másutt a vízszintemelkedések és a felszín alatti vizekre települt vízbázisok egy részének gyors elszennyeződése.
Évezredeken keresztül természetesnek tartották, hogy a felszín alól feltörő források vize olyan tiszta, hogy a források tisztasága szinte önálló fogalommá vált. Az emberiség vízfelhasználása azonban az elmúlt nyolcvan esztendő alatt több mint hétszeresére növekedett és az ezredfordulóra várhatóan ismét megduplázódik és elérheti az évi 6000 km3-t. Ez a vízigénybevétel már földünk évi vízkörforgalmának kb. 6 %-át teszi ki. Nincsenek statisztikai adataink arról, hogy ebből az óriási víztömegből mennyit termelnek ki a felszín alól, de a felhasználók ismerete alapján legalább 25-30 %-ra becsüljük.
A vízhasználatokkal együtt jár a felhasznált víz szennyeződése és a természetes vízkörforgalomba visszajutó használt, szennyezett víz további vízkészletek szennyeződését okozza. A kitermelt víz használat után szinte sohasem kerül ugyanott és ugyanabba a készletbe vissza ahonnan kitermelték, vagyis általánossá vált a készletáthelyezés.