Útépítés és forgalomtechnika I. [antikvár]

1. A KÖZLEKEHÉS A közlekedés személyek és tárgyak járművekkel való rendszeres helyváltoztatása, erre alkalmas pályán, megfelelő műszaki eszközökkel. A személyek és tárgyak úton, vasúton, vízen, levegőben és csővezetéken változtathatják a helyüket. A közlekedés az ember alapvető szükségletei közé tartozik, mert nélküle nem lehet a létfenntartás eszközeit megszerezni, ill. megtermelni. Az egyén közlekedési szükséglete a társas élet fejlődésével fokozottan növekszik. A fejlettebb társadalom fajlagos (l főre eső) közlekedési szükséglete nagyobb, mint az elmaradotté. A közlekedési szükséglet együtt fokozódik a politikai és kulturális színvonal emelkedésével, a gazdasági élet és államigazgatás fejlődésével, a honvédelem korszerűsítésével és az életszínvonal emelkedésével. A közlekedéspolitika feladata ennek a fejlődő szükségletnek a kielégítése az adott társadalmi szinten. A Közlekedéspolitikai Koncepció szerint, amelyet az Országgyűlés 1968-ban fogadott el: "Közlekedéspolitika az egész ország közlekedésének a politikai célkitűzéseknek megfelelő,a tudományos eredményekre támaszkodó, felsőbb szintű irányítása, amelynek a közlekedés arányos fejlesztésével biztosítani kell a társadalom, a népgazdaság mindenkori szállítási szükségleteinek leghatékonyabb kielégítését". A közlekedéshez pálya kell. A közlekedési pálya lehet természetes és mesterséges (folyó, tenger, levegő, ill. vasút, közút, csővezeték).