Bővebb ismertető
Részlet a folyóiratból:
"Az 1961 júliusában, Tusinóban megtartott repülőnapon több új fejlesztésű katonai repülőgépet mutattak be. Ezek egyike volt a Mjasiscsev tervezőintézet által létrehozott M-50-es stratégiai bombázó. A meghívott nyugati szakértők már a repülőgép külsejéből kikövetkeztethették, hogy az új csapásmérő típust szuperszonikus sebességekre tervezték. Az amerikai hírszerzés már 1959-től, az M-50-es tesztprogramjának megkezdésétől figyelemmel kísérte a munkálatokat, amelyek végül is kudarcot vallottak. Az 1950-es években mindkét nagyhatalom óriási energiákat fektetett a szuperszonikus elfogóvadász-repülőgépek és légvédelmi rakéták kifejlesztésébe, ezért az éppen gyártásba kerülő Tu-20/Tu-95-ös, illetve a B-52-es bombázók - a szubszonikus sebességük miatt - komoly veszélybe kerültek. Ezek indokolták, hogy mind a Szovjetunióban, mind az USA-ban megkezdték egy nagy sebességű és hatótávolságú stratégiai bombázó fejlesztőmunkáit. A mérnökök nehéz feladat elé néztek. A világ első szuperszonikus bombázójának, a General Dynamics által megalkotott B-58 Hustlernek a hatótávolsága nem volt elegendő, míg a fegyverzetébe csak különleges eszközöket rendszeresítettek."